# Gulliver's Fifth & Sixth Voyages, Chapter Six Utazás Faremidóba / Capillária · Frigyes Karinthy · Capillária Source: https://1732studios.com/books/faremido/cap-chapter-6. Data: https://1732studios.com/books/faremido/cap-chapter-6.json. Audio: https://audio.1732studios.com/faremido/.m4a. Szerző igyekszik megértetni a királynővel a férfiak magasabb hivatását. The Author endeavors to make the Queen understand the higher calling of men. - Tudomány, irodalom. Science and literature. - Néhány szó Capillária épületeiről. A few words touching the buildings of Capillária. - Az oihák ruhái. The garments of the oihas. - Mivel táplálkoznak az oihák? Wherewith the oihas are nourished. - A Bullok-hizlalás. The fattening of bulloks. A nők választójogának bátor és lelkes előharcosai, kik Európa-szerte küzdenek a női nem sajnálatos elnyomatása ellen, bizonyára csodálkozni fognak, s talán el sem hiszik nekem, hogy Opula, az oihá-k királynője, ki egész életét örömök és élvezetek keresésében, játékkal és cukorkák szopogatásával töltötte, s így a mi felfogásunk szerint, az elképzelhető legalacsonyabb szellemi életet élte, meglepően gyorsan fogta fel egész értelmét és jelentőségét mindama bonyolult kérdéseknek, amelyeket szárazföldi életünkkel kapcsolatban előadtam neki: - annál csodálatosabb ez, mert hiszen említettem már azt a szégyenletes és megalázó módot, amihez folyamodnom kellett, hogy teljesen közönyös értelmét érzékein keresztül közelítsem meg, az oiha-nyelv sajátságos lelkendező, csupa indulatszó, inkább érzékingerlő, mint fogalomkeltő zenéjével. The bold and ardent champions of women's suffrage, who throughout Europe contend against the lamentable oppression of the female sex, will surely marvel, and perhaps will not even believe me, that Opula, the queen of the oihas, who had spent her whole life in the pursuit of pleasures and delights, in play and the sucking of sweets, and who thus, according to our own understanding, led the lowest conceivable form of intellectual life, grasped with surprising quickness the whole sense and import of all those intricate questions which I set before her touching our life upon dry land: — the more marvelous is this, in that I have already mentioned the shameful and humiliating method to which I was obliged to have recourse, that I might approach her wholly indifferent understanding through her senses, by means of the oiha tongue's peculiar rapturous music, made up wholly of interjections, and apt rather to stir the senses than to awaken ideas. Magam is meg voltam lepetve, mikor fejtegetéseim egy pontján váratlanul megállított, kéjesen kinyújtotta tündéries testét, s hosszú szempillái alól lenézve rám, jelt adott, hogy elég, mindent tud, és hogy remélhetek. I myself was no less astonished, when, at one point in my exposition, she stopped me without warning, stretched her fairy-like body voluptuously, and, looking down at me from beneath her long lashes, gave me a sign that it was enough, that she understood everything, and that I might hope. Ez utóbbit nem értettem, hogy mi összefüggésben van tárgyilagos előadásommal, de nem is volt módomban gondolkodni rajta, mert őfelsége másról kezdett beszélni. This last I did not understand, nor what bearing it had upon my dispassionate discourse, but neither had I leisure to reflect upon it, for her majesty began to speak of other matters. Tudomásomra adta, hogy sok fölösleges dolgot beszéltem, s legnagyobb megdöbbenésemre kijelentette, hogy az emberi fajta két nemének viszonyáról egészen hamis fogalmaim vannak. She gave me to understand that I had spoken a great many superfluous things, and, to my very great consternation, declared that I held wholly false notions touching the relation between the two sexes of the human race. Abból amit előadtam, semmiképpen nem látja, mennyiben vannak minálunk elnyomva a nők, és hogy általában nem érti, mit nevezek én elnyomatásnak. From all that I had set before her, she could by no means see in what respect our women were oppressed among us, nor did she in general understand what I meant by oppression. Igaz, hogy a mi nőink, ahogy leírtam őket, nem élnek olyan jól, mint az oihá-k - de viszont az a benyomása, hogy a férfiaink még sokkal rosszabbul élnek, és sokkal alacsonyabb színvonalon állanak - körülbelül olyan viszonyban vannak a nőkkel, mint a cselédek. It was true, she said, that our women, as I had described them, did not live so well as the oihas — but on the other hand her impression was that our men lived a great deal worse, and stood upon a far lower footing — bearing to the women some such relation as servants bear to their masters. Ez a meglepő kijelentés, mely homlokegyenest a valóság ellenkezőjét állította, annyira meglepett, hogy hevesen és haragosan tiltakozni kezdtem. This surprising declaration, which asserted the very opposite of the truth, astonished me to such a degree that I fell to protesting hotly and with some anger. Mosolyogva hallgatott, és megkért, magyarázzam el, hogy gondolom, mire alapítom azt a meggyőződésemet, hogy a férfiak nálunk magasabb színvonalon állanak, hogy a fajtát ők képviselik és reprezentálják, hogy a fajta fejlődését ők készítik elő, s ők biztosítják a jövőt, egy magasabb és tökéletesebb élet irányában. She heard me out, smiling, and asked me to explain how I came by it, and upon what I founded my conviction that our men stood upon a higher footing, that it was they who represented and stood for the race, that it was they who prepared the development of the race, and secured the future, in the direction of a higher and more perfect life. Boldogan, hogy nemem legdicsőbb szellemeiről beszélhetek, néhány nevet soroltam fel kapásból, megszemélyesítőit a legmagasztosabb és leghatalmasabb eszméknek, gondolatoknak, terveknek, felfedezéseknek és találmányoknak, melyek részben az emberi fajta testi fejlődését, kényelmét, részben pedig lelkének magasabb reformok felé törekvő vágyait készítik elő. Happy to speak of the most illustrious spirits of my sex, I recited off-hand a number of names, the very embodiments of the most sublime and mightiest ideas, thoughts, designs, discoveries, and inventions, which serve to prepare, in part, the bodily advancement and comfort of the human race, and in part the aspirations of its soul toward higher reforms. Beszéltem a természettudomány lángelméiről, kik a logika anyagtalan birodalmának útvesztőiben oly összefüggéseket fedeztek fel, melyeknek gyakorlati megoldása lehetővé tette, hogy földön, vízben és levegőben legyőzve a holt anyag ellenállását, szabadabban és sebesebben közlekedhessünk, mint bármely más élőlény a Földön. I spoke of the geniuses of natural science, who, in the labyrinths of logic's immaterial kingdom, discovered such connections as, once reduced to practical use, enabled us, overcoming the resistance of dead matter upon land, in water, and in air, to travel more freely and more swiftly than any other living creature upon the earth. Elmondtam, hogy évszázados munka eredményeként az ember ma már úgy tekinthető, mint az élő élet legmagasabb formája, lehetőségeiben egyesítve mindazt, amit az élet más fajták ezreiben, külön-külön produkál: egy személyben emlős és rovar és hal és madár. I related how, as the fruit of centuries of labor, man may today be regarded as the highest form of living life, uniting in his own possibilities all that life produces, severally, in a thousand other kinds: in one person, mammal and insect and fish and bird. És ezt mind férfiaknak köszönhetjük, kik századokon át hangyaszorgalommal gyűjtötték és rakták össze a téglákat, hogy felépítsék azt a hatalmas épületet, ahonnan a jövő embere beláthatja a Földnek golyóját, melyen él, s fejét a csillagos ég közelébe emelheti. And all this we owe to men, who through the centuries, with the industry of ants, gathered and laid the bricks to raise that mighty edifice from which the man of the future shall look down upon the very globe of the Earth on which he dwells, and lift his head into the neighborhood of the starry sky. Ez az épület egyre nő, egyre hatalmasabb lesz, s végre el kell, hogy érje a mennyboltot, trónját ama Megnevezhetetlen Erőnek, melyet Kant kategorikus imperativus-nak nevez, a Legfőbb Erő trónját, melyet az emberi fajta hivatott betölteni és elfoglalni. This edifice grows ever greater, ever mightier, and must in the end reach the vault of heaven itself, the throne of that Unnameable Power which Kant calls the categorical imperative, the throne of the Supreme Power which the human race is destined to fill and to occupy. Hogy érzékelhetővé tegyem ezt a nagyon is elvont képet, leírtam egy csillagásztornyot, kietlen magas hegy tetején, távol a kicsinyes és nyüzsgő élettől, a tiszta légóceán legmagasabb rétegeiben. That I might render sensible so very abstract a picture, I described an observatory tower, set upon the summit of a desolate high mountain, far from the petty and bustling life below, in the highest strata of the pure ocean of air. Üvegkupolája, mint egy ég felé fordított szem, mered a csillagok felé: e szem bogarából átszellemült emberi arc tekint ki: egy ősz tudós arca, ki túl van már az állati test nyomorult vágyain, szükségletein, a hús sokféle vonagló lüktetésénél életereje egyetlen pontba futott össze: isteni, csaknem elvont pont, mint távcsöve lencséjének gyújtópontja, mely mennél kisebb, annál erősebb, annál inkább nagyítja meg s hozza közelebb az Elérhetetlent. Its glass dome, like an eye turned toward heaven, stares fixedly upon the stars: and out of the pupil of that eye looks a spiritualized human countenance: the face of a gray-haired scholar, who is already beyond the wretched appetites and necessities of the animal body, whose vital force, rather than throb and writhe through the manifold pulses of the flesh, has run together into a single point: a divine, well-nigh abstract point, like the focus of his telescope's lens, which, the smaller it grows, the stronger it becomes, and the more it magnifies and draws nearer the Unattainable. S leírtam ezt a tudóst, az igaz Férfit, a Jövő Lovagját, az Ismeretlen Szerelmesét, ki túl a kicsiny személyes élet s az önfenntartás ösztönének szűk börtönén, az egész Fajtát képviseli, az egész fajtáért harcol és emészti magát, hogy több és nagyobb legyen, mint amire született. And I described this scholar, the true Man, the Knight of the Future, the Lover of the Unknown, who, beyond the narrow prison of petty personal life and the instinct of self-preservation, stands for the whole Race, fights for the whole Race, and consumes himself, that he might be more and greater than that for which he was born. E mondatnál úrnőm félbeszakított, s a maga közönségesen egyszerű és szinte parasztian triviális, de tagadhatatlanul világos és érthető modorában megkérdezte, hogy néz ki az a több és nagyobb, amiről beszélek. At this sentence my mistress broke in upon me, and, in that manner of hers, commonly plain and well-nigh rustic in its bluntness, yet undeniably clear and intelligible, asked me what this more and greater, of which I spoke, looked like. Óvatos szavakkal és kissé zavartan megpróbáltam elmondani, hogy ezt Ama Férfi egyelőre még maga se tudja, de szent hivatásának tekinti, hogy közelebb férkőzzék hozzá és megismerje. With cautious words, and somewhat abashed, I endeavored to explain that That Man himself did not yet know this, but held it his sacred calling to draw nearer to it and come to know it. Éjjelét és nappalát ezzel tölti, olvas és tanul, mindent összefog, amit eddig elhalt társai, a múlt mélyén, összegyűjtöttek - lángoló hittel, hogy egykor, ha ő nem, valamelyik kései szellemtársa mégiscsak eléri. He spends his nights and his days at this labor, reads and studies, gathers together all that his dead companions, in the depths of the past, have hitherto collected — with a burning faith that one day, if not he, then some later fellow spirit of his, will nonetheless attain it. Beszéltem a könyvekről, amelyeket a régiek írtak, mindent összegyűjtve bennök, amit rövid életük alatt megfigyelhettek s tapasztalhattak. I spoke of the books which the ancients wrote, gathering into them everything that they could observe and experience within their short lives. E könyvek egyre növekvő piramisát, melynek épülő felszínéről lehullanak az elhalt építők, minden újonnan született férfi újra megmássza, hogy élete alkonyán, mire a tetejébe ér, megkísértse egy gondolattal tovább építeni. This ever-growing pyramid of books, from whose rising surface the dead builders fall away, every newly born man climbs anew, that at the evening of his life, when he comes at last to the summit, he may venture to build it one thought higher. S addig-addig épül a Tudás és Megismerés piramisa, míg végre eléri azt az Ismeretlent, amiről beszéltünk. And so, stone upon stone, the pyramid of Knowledge and Understanding is built, until at last it reaches that Unknown of which we have spoken. Itt úrnőm megállított, s egy megjegyzést tett, mely a hasonlatnak komikusan anyagias értelmezésével tagadhatatlanul sok praktikus matematikai érzéket árult el. Here my mistress stopped me, and made an observation which, in its comically literal-minded reading of my figure, betrayed, I must own, no small share of practical mathematical sense. Azt mondta, hogy ez a piramis, amiről beszélek, így nem sokáig fog emelkedni. She said that this pyramid of which I spoke would not, in this fashion, rise very high for very long. Mert az emberi élet, akár férfié, akár nőé, nem lesz hosszabb soha ötven-hatvan évnél, sőt, úgy látszik, inkább rövidebb lesz. For human life, whether of man or of woman, was never longer than fifty or sixty years, nay, it seemed rather to grow shorter. Mármost, ha ez a piramis egyre nő, nemsokára ott tartunk majd, hogy az újonnan született kőművesek, mire felérnek, éppen elmúlik ötven-hatvan év s már nincs erejük és idejük hozzá, hogy tovább építsék. Now, if this pyramid went on growing, we should soon come to the point at which the newly born masons, by the time they reached the top, would find their fifty or sixty years just spent, and would have neither strength nor time left to build it higher. Kezdhetik az egészet elölről. They might then begin the whole thing over again from the bottom. Ő inkább azt ajánlaná, hogy mielőtt piramist kezdünk építeni, előbb talán azt kellene elintézni azzal a sok tudománnyal és tehetséggel, amivel dicsekedtem, hogy az ember az egyre növekvő és sűrűsödő okossággal és bölcsességgel, amit felhalmoz magában egy életen keresztül, ne forduljon fel és dögöljön meg ötven-hatvan éves korában, magával rántva a semmibe minden tapasztalatát, amiknek gyűjtését az újszülöttnek aztán újra kell kezdeni. She would rather counsel that, before we set about building any pyramid, we should first perhaps see to it, with all that science and talent of which I had boasted, that man, with the ever-growing and thickening cleverness and wisdom which he heaps up within himself through a lifetime, should not keel over and drop dead like a brute beast at fifty or sixty years of age, dragging down into nothingness with him all his experience, the gathering of which the newborn must then begin all over again. Egyébként az egészből, amit elmondtam neki - úgymond - nem sok volt, ami érdekelte. For the rest, she said, there was not much in all that I had told her which interested her. ("Értem" és "érdekel", e két fogalmat az oiha-nyelv egy szóval jelöli.) (For "I understand" and "it interests me" are, in the oiha tongue, denoted by one and the same word.) Figyelmét egy kép ragadta meg, az is főként azért, mert valamire emlékeztette, amit nagyon is jól ismer. One image alone had seized upon her attention, and this chiefly because it put her in mind of something she knew very well indeed. A csillagásztorony volt ez a kép, de nem a fényes üvegkupola, hanem az alap, amit tágas, oszlopokon nyugvó csarnoknak képzel. This image was the observatory tower — not, however, its shining glass dome, but its foundation, which she pictured as a spacious hall resting upon columns. És úrnőm néhány rövid és tartalmas szóval, kapcsolatban beszélgetésünkkel, végre megértette velem, amit eddig csak homályosan sejtettem, hogy honnan származik Capillária gazdag és fényűző berendezése - a pompás paloták nehéz kövekből, furcsa félbemaradt tetőkkel -, a monumentális csarnokok apró, könnyű csecsebecsékkel kirakva - a lenge öltözetek - az egész gondtalan fényűzés: rengeteg munka eredménye - holott munkának, fáradságnak, erőlködésnek nyomát sem fedeztem fel az oihá-k társadalmában. And my mistress, in a few short and pithy words, connected with our conversation, at last made me understand what hitherto I had only dimly suspected: whence came the rich and lavish furnishing of Capillária — the splendid palaces of heavy stone, with their strange unfinished roofs — the monumental halls set out with small and delicate trinkets — the flimsy garments — the whole careless luxury: the fruit of an immense labor — though of labor, of toil, of exertion, I had not discovered so much as a trace in the society of the oihas. Nos, mindezt a csodát a bullok-ok építik, ezek a borzalmas kis szörnyetegek, akikre alig tudok émelygés nélkül gondolni. Now, all this marvel is built by the bulloks, those dreadful little monsters, upon whom I can scarcely bear to think without a qualm of nausea. Hogy mi célból teszik, azt az oihá-k nem tudják és nem is érdekli őket - oknyomozó természettudománnyal sohase foglalkoztak, ők csak magával a jelenséggel törődnek, s azzal is csak annyiban, amennyiben személyes jóérzésükkel valamely viszonyba kerül. To what end they do it, the oihas neither know nor care — they have never in their lives concerned themselves with causal natural science, but attend only to the phenomenon itself, and even that only in so far as it enters into some relation with their own personal comfort. Annyi azonban bizonyos, hogy a bullok-ok, az oiha-társadalom elcsenevészedett, eltörpült hímjei vagy inkább háziállatjai, évszázadok óta valami ismeretlen célú rettentő erőfeszítést fejtenek ki, aminek nyomorult, szánalmas testi életükhöz semmi köze nincsen, mert hiszen nemcsak önmagukat, de utódaikat is feláldozzák ezért az erőfeszítésért. So much, however, is certain: that the bulloks, the stunted and dwarfed males of oiha society, or rather its domestic animals, have for centuries put forth some dreadful exertion of unknown purpose, which has nothing whatever to do with their wretched, pitiable bodily lives, since they sacrifice for this exertion not only themselves but their offspring as well. Magam is sokat láttam őket munka közben: óriási épületeket kezdenek összehordani, olyan nehéz és mély alapépítkezéssel, mely arra enged következtetni, hogy rettentő anyagtömegre számítanak, ami az alapokon kell hogy nyugodjék. I myself saw a great deal of them at their labor: they set about heaping together vast edifices, with foundation-works so heavy and so deep as to suggest that they reckon upon some dreadful mass of matter that must come to rest upon those foundations. Értek valamit az építészethez, és megállapítottam, hogy mindaz, ami körülöttem volt, s amiben az oihá-k laktak, egy-egy félbemaradt torony, óriási műnek készült, amit abbahagytak. I understand somewhat of architecture, and I ascertained that everything about me, everything in which the oihas dwelt, was, tower by tower, some vast unfinished work, some mighty undertaking that had been left off. Opula most megmagyarázta nekem, hogy okoskodásom igen helyes volt: a bullok-ok csakugyan nem a maguk jószántából hagyják abba az építkezést, s a maguk részéről korántsem tekintik befejezettnek, olyankor, mikor az oihá-k szempontjából már nagyon is alkalmas a benntartózkodásra. Opula now explained to me that my reasoning was entirely correct: the bulloks do not, of their own free will, leave off building, nor do they, for their own part, ever consider it finished at that point at which, from the standpoint of the oihas, it has already become quite suitable for habitation. Hogy milyen magasra építenék a tornyot a bullok-ok, ha hagynák őket, azt eddig még nem lehetett megállapítani, mert ez az oihá-kat sohase érdekelte. To what height the bulloks would build their tower, were they but let alone, has never yet been ascertained, for this is a matter that has never interested the oihas in the least. Az oihá-k egyszerűen megvárják, míg az épület egy bizonyos magasságot elért, és kényelmesen lakható - ilyenkor egy erős szesszel (illata, ahogy alkalmam volt tapasztalni, nagyon hasonlít bizonyos parfümök illatához, amelyeket előkelő hölgyeink használnak) kifüstölik az egész helyiséget: - az építő bullok-ok megdögölnek, kiseprik őket s az oihá-k elfoglalják a palotát. The oihas simply wait until the building has reached a certain height, and is comfortably habitable — whereupon they smoke out the whole place with a strong spirit (whose odor, as I have had occasion to observe, bears a close resemblance to that of certain perfumes which our own fashionable ladies employ): the building bulloks drop dead, they are swept out, and the oihas take possession of the palace. Az életben maradt bullok-ok rögtön új tornyot kezdenek építeni, s ez századok óta így megy, úgyhogy ma már többezer pompás és lakható palota áll az oihá-k rendelkezésére. The bulloks who remain alive at once set about building a new tower, and this has gone on in this fashion for centuries, so that today many thousands of splendid and habitable palaces stand at the disposal of the oihas. E tárgyra vonatkozó mohó kérdéseimre úrnőm közönyösen és vállvonogatva elmondta, hogy egy beteg és szerencsétlen oiha élt egyszer, akinek az volt a mániája, hogy tud a bullok-okkal beszélni, és érti a nyelvüket. To my eager questions upon this subject, my mistress related, indifferently and with a shrug, that there had once lived a sick and unfortunate oiha whose mania it was that she could speak with the bulloks, and understood their tongue. Ez a szerencsétlen nő, akit társai a piszkos és korcs bullok-okkal való tisztátalan érintkezése miatt később elpusztítottak, azt állította, hogy a bullok-ok egyszer elmagyarázták neki, hogy mi a jelentősége számukra ezeknek a tornyoknak. This unfortunate woman, whom her fellows afterward put to death on account of her unclean intercourse with the filthy and degenerate bulloks, maintained that the bulloks had once explained to her what significance these towers held for them. E nyomorult férgek társadalmában az a rögeszme gyökerezett meg, hogy a sűrű és folyós közeg (szóval a tengerfenékre nehezedő vizek) fölött, amiben élnek, egy hígabb, világosabb, végtelenül nagyobb és szabadabb világ következik, ha valahogy el lehetne érni e közeg felszínét. Among these wretched vermin there had taken root the fixed idea that above the dense and flowing medium (that is to say, the waters that press down upon the sea floor) in which they live, there follows a thinner, brighter, infinitely greater and freer world, could one but somehow attain the surface of this medium. Összeálltak hát, hogy tornyot építenek, ami odáig érjen - e torony felviszi őket a tenger felszínére, s ott egyesülhetnek majd azokkal az isteni lényekkel, kik ama távoli szférák vidékét lakják, Csakhogy - mint láttuk - a tornyot sohase tudják befejezni, az oihá-k felében elfoglalják tőlük, s ők kezdhetik mindaddig elölről. They had therefore banded together to build a tower that should reach up to it — this tower would carry them up to the surface of the sea, where they might at last unite with those divine beings who dwell in the region of those distant spheres. Only — as we have seen — they can never finish the tower, for the oihas seize it from them halfway, and they must begin the whole thing over again as often as before. Eszembe jutott, amit a méhekről tudunk, s nem kérdezősködtem tovább. This put me in mind of what we know concerning bees, and I inquired no further. Egyébként kiderült, hogy hasonló módon, a bullok-ok nélkülözik a lakást, de ruházatot, sőt - ahogy már említettem, még majd beszélnem is kell róla, bárhogy undorít és megaláz e fejtegetés - táplálékot is szolgáltatnak az oihák-nak. It came out, moreover, that the bulloks, who are themselves deprived of any dwelling, furnish to the oihas, in like manner, not only clothing, but even — as I have already mentioned, and must yet speak of, however much the matter disgusts and humiliates me — their very food. Az a végtelenül finom és lenge selyemszövet, amibe az oihá-k átlátszó testüket burkolják, a már teljesen érett, öreg bullok-ok egy sajátságos terméke, olyanféle, mint minálunk a selyemfonál. That infinitely fine and airy silken fabric in which the oihas swathe their transparent bodies is a peculiar product of the fully mature, aged bulloks, of a kind not unlike our own silk thread. Az öreg, teljesen kifejlett bullok rendes körülmények között (ha előbb meg nem eszik vagy ki nem füstölik) begubózik: e célra agyából, száján keresztül, egy igen vékony, hosszú, fekete fonalat bocsát ki, hogy a gubó tömör és láthatatlan legyen. The aged, fully grown bullok, under ordinary circumstances (should he not first be eaten or smoked out), spins himself a cocoon: for this purpose he emits from his brain, through his mouth, a very thin, long, black thread, that the cocoon may be dense and impervious to sight. A bullok-gubót az oihá-k - éppen úgy, ahogy mi a selyemgubóval tesszük - forró vízbe dobják, a bullok-báb megdöglik, s a fonalat le lehet fejteni s szövetet csinálni belőle. The bullok-cocoon the oihas throw — precisely as we do with the silk cocoon — into boiling water; the bullok-pupa drops dead, and the thread may thereupon be unwound and made into cloth. Egy ilyen fonál egyszer kezembe került, hoztam is belőle magammal, s a vegyelemzésnél meglepetésemre kiderült, hogy ugyanabból az anyagból való, amiből nálunk a tinta készül. One such thread once came into my hands; I even brought some of it away with me, and upon chemical analysis it turned out, to my astonishment, to be made of the very same substance of which our own ink is made. De aránylag kevés bullok éri el ezt az öreg kort, mikor agyveleje, az oiha-gazdaság legfontosabb nyersterméke, tintaszerű anyaggá változik át. But comparatively few bulloks attain this advanced age, at which their brain, the most important raw material of the oiha economy, turns into an ink-like substance. Rendesen előbb összefogdossák őket az oihá-k - a bullok-agyvelő ugyanis egyik fő tápláléka ez ország bennszülötteinek, főtápláléka és csemegéje, s azonkívül van még egy fontos szerepe is, mint tápláléknak, amire - vonakodva bár - de rá illik térni. As a rule the oihas catch them up before this — for bullok-brain is, in fact, one of the chief foods of this country's natives, their principal food and their delicacy, and besides this it has yet another important office, as a foodstuff, which — reluctantly though it be — I must here touch upon. Itt csak e táplálék elkészítésének egy különös sajátságát említem meg. Here I shall mention only one peculiar feature of the preparation of this food. Arra még emlékszik az olvasó első lakomám leírásából, amit az oihák-kal együtt költöttem el, hogy milyen módon préselik ki ezt az agyvelőt a főtt bullok-fejből. The reader will still recall, from the description of my first banquet, which I took together with the oihas, in what manner this brain is pressed out of the boiled bullok-head. Azt azonban csak később tudtam meg, hogy a bullok-velő mint csemege, többféle minőségű. It was only later, however, that I learned that bullok-marrow, as a delicacy, comes in several grades of quality. Őfelsége közölte velem, hogy nyers állapotban és hizlalatlanul a bullok-velő nem olyan jó minőségű, de van a bullok-oknak egy bizonyos tápláléka, amivel ha megzabálják magukat, velőjük elsőrangúan finom és kellemes ízű csemegévé válik. Her majesty informed me that, raw and unfattened, bullok-brain is not of so fine a quality, but that there is a certain food of the bulloks, with which, if they gorge themselves upon it, their brain turns into a delicacy of the first quality, delicate and pleasant to the taste. Ez a táplálék nem a tengerfenéken terem: bizonyos alkalmakkor fölülről szokott lefelé szállingózni, réteges, soklevelű vékony lemezek alakjában, tele apró fekete pontokkal. This food does not grow upon the sea floor: on certain occasions it is wont to come drifting down from above, in the shape of thin, many-layered sheets, full of small black specks. Mutatott egyet nekem ebből a növényből. She showed me one specimen of this plant. Meglepetve kiáltottam fel: egy tudományos könyv volt, ha jól emlékszem, Nietzsche "Zarathustrá"-ja, teljesen elázott, szétmállott állapotban. I cried out in astonishment: it was a scholarly book, if I remember rightly, Nietzsche's "Zarathustra," in a condition altogether sodden and disintegrated. Úgy látszik, valamely elsüllyedt hajóról került ide, más könyvekkel egyetemben. It appeared to have come down here from some sunken ship, along with other books. Őfelsége elmondotta, hogy a sütésre és evésre szánt bullok-ot néhány hétig rendesen ezzel a növénnyel szokták hizlalni, hogy agyveleje kellemes ízű és könnyen emészthető legyen. Her majesty told me that the bullok destined for roasting and eating is commonly fattened for some weeks upon this plant, that his brain may become pleasant to the taste and easily digestible. --- Source texts: public domain (Frigyes Karinthy, d. 1938; Hungarian originals Utazás Faremidóba 1916 and Capillária 1921, MEK #00721 and #00715). English translations: © 2026 1732 Studios, LLC — original translations from the public-domain Hungarian, pending editorial review.