# Gulliver's Fifth & Sixth Voyages, Chapter Seven Utazás Faremidóba / Capillária · Frigyes Karinthy · Capillária Source: https://1732studios.com/books/faremido/cap-chapter-7. Data: https://1732studios.com/books/faremido/cap-chapter-7.json. Audio: https://audio.1732studios.com/faremido/.m4a. ARGUMENT: A földi szerelem. ARGUMENT: Of earthly love. - A teremtés ura. Of the lord of creation. - Szépség és küzdelem. Beauty and struggle. - Nemek harca. The war of the sexes. - A nő mint élvezeti tárgy. Woman considered as an object of enjoyment. - Opula néhány észrevétele, a szerző meghökkenése. Some observations of Opula's; the Author's consternation. - A bullokok kiirtása. The extermination of the bulloks. - Néhány bullok-típus tárgyilagos leírása és jellemzése An objective description and characterization of several bullok types. Egy másik beszélgetésünk alkalmával, melyben hivatkozott arra a kellemes és újszerű bódulatra - az örömök bonyolult összetételének egy-egy újabb variációja nagyjelentőségű esemény az oihá-k életművészetében -, melyet legutóbbi előadásom keltett benne, Opula arra kért, beszélnék hosszasabban azokról a lényekről, akik az eddigiek alapján, úgy látszik, aránylag még a leginkább hasonlítanak "érzelmes lényekhez" (az "értelem" szót náluk az "érzelem" helyettesíti mint legmagasabb életforma), vagyis hozzájuk, és akiket én "nők"-nek neveztem: ennek a szónak ugyanis van rá hatása (az ő nyelvükön ez azt jelenti, hogy érti a szóval jelölt fogalmat), aminthogy alkalmam volt erről meggyőződni. Upon another occasion of our conversing, wherein she made mention of that pleasant and novel intoxication — each fresh variation upon the intricate composition of pleasures being reckoned, in the life-art of the oihas, an event of no small moment — which my latest discourse had awakened in her, Opula desired that I should speak at greater length of those beings who, by all that had gone before, seemed relatively to bear the closest resemblance to "creatures of feeling" (among them the word "reason" being supplanted by "feeling" as the highest form of life), that is to say, to resemble them, and whom I had named "women": for this word, I found, had its effect upon her, inasmuch as, in their tongue, to have an effect signifies that one comprehends the concept the word denotes — a thing whereof I had occasion to satisfy myself. Mint módszertanban járatos, képzett gondolkodó, tisztában voltam vele, hogy ezúttal nem a nők társadalmi helyzete érdekli, hanem maga a nő, földi, helyesebben szárazföldi értelemben - a nő és az a viszony, ami a férfival összeköti: a szerelem. Being a trained thinker, well versed in method, I understood plainly that it was not, upon this occasion, the social condition of women that concerned her, but woman herself, in the earthly, or rather the dry-land, sense — woman, and that relation which binds her to man: love. Ez utóbbi jelenséget vagy állapotot nem kellett számára meghatároznom: tulajdonságait nagyon jól ismerte, hiszen, amint említettem, az oihá-k körülbelül mindannyian szerelmesek egymásba. This latter phenomenon, or state, I had no need to define for her; its properties she knew exceeding well, since, as I have mentioned, the oihas are, very nearly all of them, in love with one another. Őszinte voltam és nem hízelegni akartam úrnőmnek, mikor a jellemrajzot azzal vezettem be, hogy a női szépségnek ekkora fejlettségéről, helyesebben a szépségnek ennyi lehetőségéről, amennyit Capilláriában tapasztaltam, nem is álmodtam volna soha forrón szeretett hazámban, mely pedig szép nőiről mindig nevezetes volt. I was candid, and had no wish to flatter my mistress, when I opened my character-sketch by confessing that of so great a development of female beauty — or, more properly, of so many possibilities of beauty — as I had witnessed in Capillária, I could never have dreamt in my ardently loved country, which was nevertheless ever renowned for its handsome women. Ezzel egyúttal önkéntelenül elismertem, hogy legfőbb jellemvonása és megkülönböztető jegye a szóban forgó nemnek - legalább a teremtés urának szemében - nálunk is a szépség, illetve az a vonzóerő, amit a férfira gyakorol. In this I acknowledged, without quite meaning to, that the chief characteristic and distinguishing mark of the sex in question is, among us also — at least in the eye of the lord of creation — beauty, or rather that power of attraction which it exerts upon the male. Itt a "szépség" fogalmi meghatározására akartam kitérni: Leibnitz, Kant és Schopenhauer néhány erre vonatkozó, örökérvényű tételét idézve. Here I had intended to digress upon the conceptual definition of "beauty," citing certain of the eternal propositions of Leibniz, Kant, and Schopenhauer touching this matter. De Opulá-t ez egyáltalában nem érdekelte; közbevetett kérdései csak arra vonatkoztak: vajon a "szépség" és a "nő" fogalma összeesik-e a mi gondolkodásunkban ("vágyaink"-ban, ahogy az ő nyelvükön mondják). But Opula took not the smallest interest in it; her interposed questions went only to this: whether the concept of "beauty" and the concept of "woman" coincided in our thinking (in our "desires," as they phrase it in their tongue). El kellett ismernem, hogy ez nagyrészt így van, ámbár... I was obliged to own that, for the most part, this was so, although... De az "érdeknélküli" és "érdekelt" megkülönböztetést már nem várta be - arra volt csak kíváncsi (később tudtam meg, miért), milyen hatást kelt bennünk az, amit mi, szárazföldi bullok-ok, női szépségnek nevezünk. But she did not wait for me to draw the distinction between "disinterested" and "interested" — she was curious only (I learned afterward why) as to what effect that which we, dry-land bulloks, call female beauty produces in us. Meghökkenve meredtem rá: ez alkalommal először használta úrnőm, a férfiakra alkalmazva, ezt a megszégyenítő kifejezést, elárulva, hogy felismerni vélte a hasonlóságot köztünk, földi férfiak s amaz ocsmány férgek között. I stared at her, taken aback: for this was the first occasion upon which my mistress had applied to men that shaming appellation, betraying that she believed she had recognized the resemblance between us, earthly men, and those loathsome vermin. De Opula nem sokat törődött méltatlankodó ámulatommal: parancsoló modorban adta értésemre, hogy válaszolnom kell. But Opula troubled herself little over my indignant astonishment; in a commanding manner she gave me to understand that I must answer. Elmondtam hát, hogy a női szépség valóban nagy hatással van reánk, bár ezt a hatást az emberi fajta vezető szellemei a fejlődés szempontjából egyáltalában nem becsülik sokra (legfeljebb az eugenetika kétes értékű tanokat hirdető apostolai). I told her, then, that female beauty does indeed exert a great effect upon us, though this effect the leading minds of the human race hold, from the standpoint of development, in no great esteem (saving only those apostles of eugenics who preach doctrines of doubtful worth). Elmondtam, hogy ennek megfelelően a testi szépség felé való törekvés egyik legfőbb erőfeszítése a női nemnek, s a kiválasztódásnak egyik leghatalmasabb összetevője. I told her that, in keeping with this, the striving after bodily beauty is one of the chief efforts of the female sex, and one of the mightiest components of selection. Felhasználtam az alkalmat, hogy a nő alacsonyrendűségét, mint elnyomatásának következményét ezzel is bizonyítsam. I made use of the occasion to prove thereby also the inferior rank of woman, as a consequence of her oppression. A nőnek, nemesebb becsvágyak hiányában, egyetlen szegényes élettartalma abban merül ki, hogy mindenáron tessék a férfiaknak s szépségével indulatokat keltsen benne, melyeket annak pihenése óráiban a maga számára hasznosít. Woman, lacking nobler ambitions, finds her sole and impoverished content of life exhausted in this: that she please the men at any cost, and by her beauty rouse in them passions which, in the hours of his repose, she turns to her own account. Leírtam azt a szánalmas, kicsinyes harcot, amit a nő folytat a férfi kegyeiért. I described that pitiable, petty warfare which woman wages for the favor of man. Idéztem néhány kiváló szociológus és feminista szavait, kik a legnemesebb harag korbácsolásával ostorozzák az emberi társadalomnak egyik legnagyobb bűnét: hogy a nőt élvezeti tárgynak tekinti s ezzel lealacsonyítja s útját állja fejlődésének. I quoted the words of several eminent sociologists and feminists, who, lashing themselves into the noblest anger, scourge one of the greatest sins of human society: that it regards woman as an object of enjoyment, and thereby degrades her, and bars the way to her development. Néhány merész vonással vázoltam a nagyvárosok életét - a vad hajszát és kergetőzést élvezetek s örömök eszközeinek birtokáért, melyeknek központjában a szép nő áll, mint a gazdagság és jólét fokmérője. In a few bold strokes I sketched the life of the great cities — the savage chase and pursuit after the instruments of pleasure and delight, at the center of which stands the beautiful woman, as the gauge of wealth and well-being. Beszéltem a tizennyolcadik század esztelen nőkultuszáról, melynek hagyománya még ma is érezhető sok félszeg szokásban. I spoke of the senseless cult of woman of the eighteenth century, whose tradition may be felt even today in many an awkward custom. A szép nőt fényűzési cikknek, csecsebecsének tekinti a férfihiúság: természetes tehát, hogy a nő, alacsonyabb értelmével nem látva át emberi rendeltetésének helyes irányát, arra törekszik csak, hogy azokat a pillanatnyi előnyöket élvezze, amiket testi szépsége biztosít anélkül, hogy az emberiség jövőjével törődnék. Male vanity regards the beautiful woman as an article of luxury, a bauble: it is natural, then, that woman, her lesser understanding failing to perceive the true direction of her human calling, should strive only to enjoy those momentary advantages which her bodily beauty secures her, without concerning herself for the future of mankind. Önmagammal vitázva, bírálat tárgyává tettem azt az ellenvetést, hogy hiszen ez csak a társadalom legmagasabb, tehát a legszűkebb köreiben van így, egy bizonyos rétegre jellemző tünet csupán, s mint ilyen, nem jelenthet veszedelmet az egész társadalomra. Disputing with myself, I made a subject of criticism of that objection, that this holds true only in the highest, and therefore the narrowest, circles of society; that it is a symptom characteristic of a certain stratum merely, and as such can present no danger to society as a whole. A dolgozó nép milliói nem tekintik fényűzési cikknek a nőt, mint feleséget és anyát becsülik meg, munkára fogják otthon és a gazdaságban, megadva néki a lehetőséget, hogy ember legyen, hű társa a férfinak az élet küzdelmeiben. The toiling millions do not regard woman as an article of luxury; they esteem her as wife and mother; they set her to labor in the home and upon the farm, granting her thereby the opportunity to be a human being, a faithful companion to man in the struggles of life. Sajnos azonban, azt látjuk, hogy ez csak addig van így, amíg a nő valóban csak ember és nem nő, mihelyt sajátlagosan női mivolta, durván testi szempontból, hangsúlyozottabban jut érvényre, esetenként: rögtön megindul a kiválasztódás ama magasabb rétegek felé. Unhappily, however, we observe that this holds true only so long as woman is truly no more than a human being, and not a woman; the instant her peculiarly feminine nature — crudely, from the bodily point of view — asserts itself the more emphatically, upon occasion, selection at once sets in motion toward those higher strata. A legfelsőbb réteg kiválogatja a maga számára az alsóbb réteg testileg tökéletesebb példányait - aki nagyvárosokban él, jól tudja, hogy a szépség arisztokráciája nem azonos a születés és rang arisztokráciájával: csak azokra a szédítő pályafutásokra kell gondolni, amiket házmesterleányok, repedt sarkú pesztonkák futottak be, akiket szakértő férfiszem emelt ki a homályból, hogy mint szíveket behálózó démonok tündököljenek fel aztán drága szőrmék és selymek keretében. The uppermost stratum picks out for itself, from the lower stratum, the bodily more perfect specimens — whoever dwells in the great cities knows well that the aristocracy of beauty is not the same thing as the aristocracy of birth and rank: one need only think of those dizzying careers run by portresses' daughters and down-at-heel nursemaids, whom the expert eye of man raised up out of obscurity, that they might afterward shine forth, as demons ensnaring hearts, in a setting of costly furs and silks. E pontnál úrnőm ismét félbeszakított: a "sajnos" szó állította meg, úgy látszik, mint érzelmi színezete egy tisztán logikai meghatározásnak. At this point my mistress again broke in upon me: it was, it seemed, the word "unhappily" that stopped her, as an emotional coloring upon a purely logical definition. Azt kérdezte tőlem, valóban sajnálatosnak tartom-e, hogy a szóban forgó házmesterleány vagy pesztonka szép volt. She asked me whether I truly held it a matter for regret that the portress's daughter or the nursemaid in question had been beautiful. Mert ha így van, akkor én, úgynevezett "gondolkodó" bullok-társaimmal egyetemben, azt szeretném, hogy a nők ne minél szebbek, hanem minél csúnyábbak legyenek, a békés együttműködést, az emberi fajta haladását, felfogásom szerint, nyilván ez biztosítja csak. For if this were so, then I, together with my so-called "thinking" fellow-bulloks, must wish that women should be not ever more beautiful, but ever more ugly — since, upon my own showing, only this, evidently, could secure peaceable cooperation and the advancement of the human race. A kérdés annyira meglepett, hogy hirtelenében nem tudtam felelni. The question so astonished me that I could not, upon the sudden, make answer. Csak percek múlva szedtem össze magam eléggé, hogy a "nemek harcá"-ról beszélni tudjak, de úrnőm ismét, hevesebben, félbeszakított és azt állította, hogy a "nemek harcá"-ra ezek után nem kíváncsi, mivel arról megvan a véleménye. Only after some minutes had I collected myself sufficiently to speak of the "war of the sexes"; but my mistress, more vehemently now, again broke in, declaring that she was no longer curious, after this, to hear of the "war of the sexes," since upon that matter she had already formed her opinion. Abból, amit elmondtam, nyilvánvaló, amit ő különben mindjárt sejtett, hogy mi, szárazföldi bullok-ok, egyszerűen irigyek vagyunk a mi nőinkre, mivel azok aránylag szebbek, tökéletesebbek és boldogabbak nálunk s ilyenformán uralkodnak fölöttünk, ami különben a dolgok természetes rendje. From what I had related, it was plain — as indeed she had at once suspected — that we, dry-land bulloks, were simply envious of our women, they being, relatively, more beautiful, more perfect, and happier than we, and thus reigning over us, which is, moreover, the natural order of things. Nyugtalanságunk egyszerűen onnan származik, hogy felismertük ezt az alárendelt helyzetet, amiben élünk, de fájdalmunkban (ez a szó oiha nyelven egyben "ostobaság"-ot is jelent) nem vesszük észre, hogy összecseréljük a tényeket. Our disquiet springs simply from this, that we have recognized this subordinate condition in which we live, but in our affliction (which word, in the oiha tongue, signifies also "folly") we fail to perceive that we have confounded the facts. Amit a nőről mint "élvezeti" tárgyról, csecsebecséről és fényűzésről összefecsegtem, az úgy hangzik, mintha az árnyék a fény szülőanyjának nevezné magát. That which I had prattled concerning woman as an object of "enjoyment," as bauble and luxury, sounds as though the shadow should call itself the mother that bore the light. Ami a "repedt sarkú pesztonká"-t és "házmesterleány"-t illeti, nem érti, miért beszélek róla megvetéssel, mikor magam elismertem, hogy ugyanazt az eredményt: gazdagságot és jólétet, amit a férfi a legnagyobb erőfeszítéssel és munkával ér csak el, mint jogos birtokát veszi tulajdonába, egyszerűen azzal a ténnyel, hogy létezik - hogy tehát az ő puszta létezése lényegben ugyanaz, amit a férfinál "érdem"-nek, "erő"-nek nevezek. As for the "down-at-heel nursemaid" and the "portress's daughter," she did not understand why I should speak of her with contempt, when I myself had owned that the selfsame result — wealth and well-being, which man attains only by the utmost effort and labor — she takes into her possession as a rightful holding, simply by the fact that she exists; that her mere existence, therefore, is in essence the very thing which, in man, I call "merit," "strength." A nőnek - valódi, tehát tökéletes, vagyis szép nőt ért ezzel - az a tény, hogy él, egyben érdeme és joga az élethez - természetes, hogy abból él, amiért él: az élvezetből és örömből. For woman — meaning thereby a true, that is a perfect, that is to say a beautiful woman — the fact that she lives is at once her merit and her right to life; naturally she lives by that for which she lives: by enjoyment and pleasure. Mert hiszen magam sem hiszem komolyan, ha a nőről mint tárgyról beszélek, anélkül, hogy ezt külön megkérdezte volna, egészen bizonyos benne, hogy a földi férfi, amikor általam "szerelmi szolgálat"-nak nevezett örömök kedvéért nőt választ magának, selymekbe és bársonyokba öltözteti, előnyben részesíti azt a nőt, aki a szerelmet maga is fokozottan élvezi - enélkül a férfi öröme tökéletlen, sőt lehetetlen is bizonyos tekintetben. For indeed I myself do not, in earnest, believe it, when I speak of woman as an object — and though she had not put the question to me expressly, she was quite certain that earthly man, when for the sake of those pleasures I had named "the service of love" he chooses himself a woman, and arrays her in silks and velvets, gives his preference to that woman who herself, in heightened measure, takes her enjoyment of love — without which the man's pleasure is imperfect, nay, in a certain respect impossible. De hogy lehet "élvezeti tárgy" valami, ami maga is élvez? But how can a thing be an "object of enjoyment," which itself takes enjoyment? Ilyet csak beteg vagy bárgyú értelem állíthat. Only a sick or a witless understanding could assert such a thing. Selymekről és bársonyról és aranyról beszéltem, amivel mi elárasztjuk nőinket "cserébe" szerelmükért - de hogy nevezhetek "cseré"-nek olyan üzletet, ahol az egyik fél semmi olyat nem ad, amivel megfosztaná magát? I had spoken of silks and velvet and gold, with which we flood our women "in exchange" for their love — but by what right may I call that transaction an "exchange," in which the one party gives nothing whereby she deprives herself? Ebben az üzletben csak a nő kap a férfitól - külső örömöket és élvezeteket, csak azért, hogy hajlandó belső örömöket és élvezeteket átélni és elfogadni - ugyan mit ád ő a férfinak egyebet, mint azt a jogot, hogy - adhat? -: azt a különös jogot, amit a férfi örömnek és élvezetnek hisz, míg kimerülés és halálos fáradtság meg nem győzi róla, hogy kötelességet teljesített, és nem jogot gyakorolt: kényszernek engedelmeskedett, és nem vágyat elégített ki. In this transaction, the woman only receives from the man — outward joys and pleasures, only for her willingness to undergo and accept inward joys and pleasures — what else, pray, does she give the man, but that right to — give? that peculiar right, which the man believes to be joy and pleasure, until exhaustion and mortal weariness convince him that he has performed a duty, and not exercised a right: that he has obeyed a compulsion, and not satisfied a desire. Nos tehát: aki vesz, anélkül, hogy adna - az nem "élvezeti tárgy", nem "birtok" és nem "csecsebecse" - hanem egyszerűen hódító, erősebb fél, magasabb rendű lény. Now then: whosoever takes, without giving, is no "object of enjoyment," no "possession," and no "bauble" — but simply a conqueror, the stronger party, a being of a higher order. Ez nem szerződés vagy megállapodás kölcsönös alapon: ez egyszerűen győzelem, egy tökéletesebb fajta győzelme a kevésbé tökéletesen. This is no contract or agreement upon a mutual footing: it is simply a victory, the victory of a more perfect kind over the less perfect. A bullok kimondhatatlan butaságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy fel akarja szabadítani a nőt, ahelyett, hogy önmagát szabadítaná fel: versenyre kelne a nővel, vagy legalább utánozná, hogy fegyvereit ellesse, visszamaradottságában igyekeznék elérni azt a fejlettséget, amit önkéntelen áldozatával ő tett lehetővé. Nothing characterizes the unspeakable stupidity of the bullok better than this: that he desires to liberate woman, instead of liberating himself — that he should enter into rivalry with woman, or at the least imitate her, so as to steal her weapons, striving in his backwardness to attain that development which, by her unwitting sacrifice, she alone has rendered possible. És Opula, felhasználva az időt, míg összeszedem magam, hogy érveket gyűjtsek ellene, rátért arra, amitől legjobban féltem: hasonlóságot keresni köztünk, földi férfiak és ama szörnyetegek között, akiket Capillária bullok-oknak nevez. And Opula, making use of the time while I gathered myself to collect arguments against her, turned to that very matter I had most dreaded: the seeking out of a resemblance between us, earthly men, and those monsters whom Capillária calls bulloks. Csak a kötelességérzet, hogy semmit sem szabad elhallgatnom abból, amit kalandos utazásaim során láttam és tapasztaltam, ad erőt, hogy kövessem őt ezen az úton, melyre a büszke férfiönérzet nem léphet pirulás nélkül. Only the sense of duty, that I must suppress nothing of what I had seen and experienced in the course of my adventurous voyages, gives me the strength to follow her upon this road, whereon proud manly self-regard cannot set foot without blushing. Sajnos, kénytelen voltam meggyőződni róla, hogy ami adatot e kérdéssel kapcsolatban elmondott a bullok-okról, megfelelt a valóságnak: nem hallgathatom hát el, mint a kedély hiú csapongását, vagy terméketlen játékát a képzeletnek. Unhappily, I was compelled to satisfy myself that whatever facts she related, in this connection, touching the bulloks, answered to the truth: I cannot, then, pass it over in silence, as an idle sally of temper, or a fruitless play of the imagination. Arról a módról beszélt Opula, ahogy ők birtokukba szokták venni ama kastélyokat és palotákat, amiket a bullok-ok építenek oly célból, hogy elérjék a tenger felszínét. Opula spoke of the manner in which they are wont to take possession of those castles and palaces which the bulloks build to the end of reaching the surface of the sea. Mikor a torony egy bizonyos magasságot elért, s az oihá-k számára alkalmatos lakásnak ígérkezik, néhány oiha váratlanul behatol az épület belsejébe, s azonnal árasztani kezdi azt a könnyű folyadékot, amiről az előző fejezetben már megemlékeztem, s ami nagyon hasonlít bizonyos Európában használatos illatszerekhez. When the tower has attained a certain height, and promises to make a fit dwelling for the oihas, several oihas unexpectedly penetrate into the interior of the building, and at once begin to pour forth that light fluid whereof I have already made mention in the foregoing chapter, and which greatly resembles certain perfumes in use in Europe. Különös dolog, hogy a bullok-ok, évezredes tapasztalat ellenére, sohasem veszik észre, miről van szó és nem is gondolnak védekezésre. It is a strange thing that the bulloks, notwithstanding a thousand years of experience, never perceive what is toward, nor think of defending themselves. Az oihá-k megjelenésére nagy riadalom és nyüzsgés támad a serényen dolgozó állatok soraiban: fejüket kapkodják, otromba végtagjaikat rezegtetik, és sajátságos cincogó hangokat hallatnak. At the appearance of the oihas, a great alarm and bustle arise in the ranks of the busily laboring creatures: they jerk their heads about, quiver their clumsy limbs, and utter certain peculiar squeaking sounds. A bódítószer, amivel kifüstölik őket, úgy látszik, eleinte fokozott izgalmat vált ki - és ők, nyilván tudják, honnan származik ez az izgalom, anélkül, hogy az eredményt előre látnák. The stupefying agent, wherewith they smoke them out, seems at first to produce a heightened excitement — and they, plainly, know whence this excitement derives, without foreseeing the outcome. Elhagyva az épülő párkányokat, keringeni kezdenek az oihá-k körül, egyre gyorsabb iramban, miközben a legfurcsább fintorokat vágják. Abandoning the rising cornices, they begin to circle about the oihas, at an ever quickening pace, all the while pulling the strangest grimaces. Azután rendszerint egymásnak esnek, cibálják és tépik egymást - ez a verekedés különösen akkor fajul el, ha, mint az néha megtörténik - az egyik bullok, akár véletlenül, akár szándékosan, nekiverődik valamelyik oihá-nak (ezeket struborg-oknak vagy strindberg-eknek hívják). Thereupon they commonly fall upon one another, tugging and tearing at each other — and this brawling degenerates most of all whenever, as sometimes happens, one bullok, whether by chance or by design, collides with an oiha (these they call struborgs, or strindbergs). Ilyenkor valóságos bullok-gyűrű képződik a látszólag megtámadott oiha körül - a bullok-ok védelmi sáncot alkotnak, rettenetes hangzavar támad, és a kavarodásban gyakran meg is ölik egymást. At such times a veritable ring of bulloks forms about the oiha who seems to have been assailed — the bulloks throw up a rampart of defense, a fearful din arises, and in the confusion they often kill one another outright. A leghevesebbek, az úgynevezett gáláns-ok, hevesen pofozzák és tépik a strindberg-eket: Opula állítása szerint az oihá-k halálra kacagják magukat ezen a furcsa látványon, hogy ezek akarják őket megvédeni, amikor éppen arról van szó, hogy védekezniök kellene. The most violent among them, the so-called gallants, savagely cuff and tear at the strindbergs: according to Opula's account, the oihas laugh themselves to death at this curious spectacle, that these creatures should wish to defend them, at the very moment when it is themselves that stand in need of defending. Elvétve akad a bullok-ok közül néhány, akik, homályosan felismerve a veszélyt, ha nem is önmagukat, legalább a keserves fáradsággal felépített tornyot igyekeznek védeni, emlékezve rá, miért kezdték el építeni: ezek, akiket az oihá-k gont-oknak, vagy kant-oknak neveznek, és kellemetlen ízük miatt szorgalmasan irtanak, az épülő torony szélső párkányain helyezkednek el, úgy látszik, arra vigyáznak, nehogy az oihá-k tető alá hozzák és lakóháznak alakítsák át azt, amihez ők újra meg újra oly célból fogtak hozzá, hogy létrát és hágcsót alkosson magasabb, hígabb régiók felé. Here and there is found, among the bulloks, one who, dimly perceiving the danger, strives to defend — if not himself, then at least — the tower reared up with such bitter toil, remembering to what end its building was begun: these, whom the oihas call gonts, or kants, and which they diligently exterminate on account of their disagreeable flavor, station themselves upon the outermost cornices of the rising tower, and appear to keep watch lest the oihas should bring it under roof and convert it into a dwelling-house — that very tower to whose building they had again and again set their hand for no other purpose than that it should form a ladder and stair toward higher, thinner regions. Leszedésükkel és kipiszkálásukkal az oihá-knak nem kell bajlódniok: ezt elvégzik más bullok-ok, az úgynevezett koétá-k vagy poétá-k, ezek között különösen a góté-k vagy a tarajos gőté-k, a vulde-k, wilde-k és danunció-k, akik csodálatosképpen, szintén undorodnak rossz szagú bullok-társaiktól. With the plucking and picking-out of these, the oihas need not trouble themselves: this office is performed by other bulloks, the so-called coetas or poetas, among whom especially the goethes, or crested newts, the vuldes, the wildes, and the d'annuncios, who, marvelously enough, likewise feel disgust at their ill-smelling fellow bulloks. Mert, bármily furcsán hangzik, e förtelmes lények, kiknek törpe teste eltorzult a céltalan és ostoba fejlődési düh következtében, amivel uszonyokat, szárnyakat és csápokat és kerekeket és tüdőt és kopoltyút tenyésztettek ki magukon, átabotába, oly módon, hogy ezer tökéletlen szerv zavarja szabad mozgásukat, ahelyett, hogy megmaradtak volna amaz egyetlen, egyszerű szervnek, mi, legalább az oihá-k számára, tökéletesen megfelel a célnak - mondom, e boldogtalan férgek lelkében nem ismeretlen a hiúság érzése, oiha-i értelemben. For, however strange it may sound, these loathsome creatures, whose dwarfish bodies have been distorted by an aimless and foolish rage for development, wherewith they have bred out upon themselves, higgledy-piggledy, fins, wings, tentacles, wheels, lungs, and gills, in such fashion that a thousand imperfect organs hinder their free movement, instead of their having remained that single, simple organ which, at least for the oihas' purposes, perfectly answers the end — I say, in the souls of these unhappy vermin the sense of vanity is not unknown, in the oiha meaning of the word. Vannak közöttük nagy számmal, akik befurakodnak az oihá-k közé, illegetik magukat és eltanulják az oihá-k szokásait, mozdulatait, abban a reményben, hogy tetszeni fognak, és megfigyelték, hogy amikor ebéd előtt, fazékba teszik az evésre szánt és hizlalt bullok-okat, nemhogy rúgkapálnának, de gyakran inkább versenyre kelnek, hogy melyik ugorjon előbb a forró vízbe, abban az ábrándképben ringatva magukat, hogy nem az étvágy, hanem valami tetszés vagy megkülönböztetés válogatja ki őket az oihá-k személyében. There are found among them, in great numbers, those who worm their way in among the oihas, mince and posture, and ape the customs and movements of the oihas, in the hope that they shall find favor; and it has been observed that, when before dinner the bulloks destined for eating and already fattened are set into the pot, so far from kicking and struggling, they will often rather vie with one another as to which shall leap soonest into the boiling water, rocking themselves the while in the fond fancy that it is not appetite, but some manner of favor or distinction, that singles them out in the person of the oihas. --- Source texts: public domain (Frigyes Karinthy, d. 1938; Hungarian originals Utazás Faremidóba 1916 and Capillária 1921, MEK #00721 and #00715). English translations: © 2026 1732 Studios, LLC — original translations from the public-domain Hungarian, pending editorial review.