# Gulliver's Fifth & Sixth Voyages, Chapter Three Utazás Faremidóba / Capillária · Frigyes Karinthy · The Novel Source: https://1732studios.com/books/faremido/chapter-3. Data: https://1732studios.com/books/faremido/chapter-3.json. Audio: https://audio.1732studios.com/faremido/.m4a. Néhány szó az olvasóhoz. A few words to the reader. - Az ember és a gépek. Of man and the machines. - Faremidó lakosai. The inhabitants of Faremido. - Szerzőt összehasonlítják a növényekkel. The Author is compared with the plants. Az olvasó, útleírásokkal különben is nagyon elkényeztetve, talán elégedetlenül s türelmetlenül állapította meg az előbbi fejezet végére érvén, hogy annak summájából alig fogott fel valamit, nem értvén, mik legyenek ama csodálatos gépek s meglepő növények, melyeket különben is csak hézagosan írhattam le, oly jelenségekről szólván, amiket, úgy tudom, eddig útleíró még fel nem jegyzett naplójában. The reader, already much spoiled as he is by narratives of travel, has perhaps determined, with dissatisfaction and impatience, upon reaching the end of the foregoing chapter, that of its substance he apprehended scarcely anything, not understanding what those wondrous machines and surprising plants might be, which in any case I could set down but in fragments, speaking as I was of such phenomena as, to my knowledge, no writer of travels has hitherto recorded in his journal. Alázatosan kérem az olvasót, gondolná meg, hogy egyrészt egyszerű seborvosi mivoltomban, mint említettem, nem vagyok a szavak művésze, s talán tökéletlenül fejeztem ki magam, másrészt azok a tünemények, amiket a második fejezetben leírtam, engem is éppen úgy megleptek s éppoly érthetetlenek voltak első percben, mikor szemtől szembe kerültem velük. I humbly beg the reader to consider that, on the one hand, in my simple capacity as a surgeon, as I have mentioned, I am no artist of words, and have perhaps expressed myself imperfectly; and on the other, that those phenomena which I described in the second chapter surprised me just as much, and were just as unintelligible in the first moment, when I came face to face with them. De türelmet és bizalmat kérek, szerényen utalva négy megelőző útleírásomra, melyekben gyakran jegyeztem fel megfoghatatlan tüneményeket; ezeknek értelme és jelentősége csak a továbbiakban derült ki aztán. But I ask for patience and trust, modestly referring to my four preceding narratives of travel, in which I have often set down inconceivable phenomena, whose meaning and significance came to light only in the sequel. Mindenesetre nagy könnyebbséget jelent az olvasónak, ha ismeri négy előbbi útleírásom (Liliputba, Brobdingnagba, Laputába és Hauhnhnmiába), melyeket Swift Jonathan rendezett sajtó alá. In any case it is a great help to the reader if he is acquainted with my four earlier narratives of travel (to Lilliput, to Brobdingnag, to Laputa, and to the country of the Houyhnhnms), which Jonathan Swift prepared for the press. Mégis, hogy rövidebbre fogjam a dolgot, előrebocsátom azt a tanulságot, ami Faremidóban való tartózkodásom folyamán később érlelődött meg bennem, s amit, ha a huszadik század metafizikusainak művei el nem rontanak s meg nem fertőznek, már réges-rég, Faremidó előtt, meg kellett volna értenem, hogy meg ne lepjenek, amit ebben az országban tapasztaltam. Still, that I may make the matter shorter, I set down beforehand that lesson which ripened in me later, in the course of my sojourn in Faremido, and which, had the works of the metaphysicians of the twentieth century not corrupted and infected me, I ought to have understood long, long ago, before Faremido, so that the things I experienced in this country should not have surprised me. Megállapítható, hogy mikor az emberek először megjelentek a földön, még nem voltak gépek, nem volt művészet és tudomány. It may be established that when men first appeared upon the earth, there were as yet no machines, no art and no science. Akkor minden, amit az emberek csináltak, természetes szükségletből fakadt: ruhát azért öltöttek, mert hideg volt, baltát csináltak, hogy könnyebben elvágják a fát. Then everything that men made sprang from natural necessity: they put on clothing because it was cold; they made an axe that they might the more easily cut the wood. Ezután jöttek a tudományok és művészetek, amiknek célja, ugyebár, mind az volt, hogy megsegítsék az embert nehéz munkáiban, részben pedig kiegészítsék az érzékelt jelenségekről alkotott fogalmainkat és képzeteinket. Thereafter came the sciences and the arts, whose aim, is it not so, was all this: to assist man in his heavy labors, and in part to supplement the notions and images we form of the phenomena we perceive. A nehéz tárgyak emelésére kitalálták a csigát, a látott jelenségek pontosabb és tüzetesebb megismerésére kitalálták a rajzolást és az írást. For the lifting of heavy objects they devised the pulley; for the more exact and thorough knowledge of the phenomena seen, they devised drawing and writing. Évszázadok múlva természetszerűleg egyre tökéletesebb lett a tudomány és a művészet; az embert munkájában nagyszerű gépek segítették, megsokszorozva minden lehetőséget, a hevenyén érzékelt időbeli és térbeli jelenségeket pedig egyre tökéletesebb szobrok, festmények, költői művek rögzítették s mutatták be teljes jelentőségben. After centuries, science and art became, as was natural, ever more perfect; man was aided in his work by splendid machines, which multiplied every possibility; and the temporal and spatial phenomena, hastily perceived, were fixed and displayed in their full significance by ever more perfect statues, paintings, and poetical works. Végre addig jutottunk, hogy a gépek nemcsak hogy megsegítették az embert minden dolgában s megsokszorozták erejét, de egymagukban sokkal tökéletesebben végezték el a munkát, mint ahogy gyarló emberi testünk valaha elvégezhette. At last we came so far that the machines not only assisted man in all his affairs and multiplied his strength, but by themselves performed the work far more perfectly than our frail human body could ever have performed it. Így a művészetek is: képek, szobrok, írásművek, zeneművek, az élet tüneteit, a formát, színt, történetet, érzelmet oly tökéllyel fejezték ki, hogy a való élet messze mögöttük maradt leleményben, szépségben, kifejező erőben. So too the arts: pictures, statues, written works, musical works expressed the manifestations of life, the form, the color, the story, the feeling, with such perfection that real life lagged far behind them in invention, in beauty, in expressive power. Mi következett ebből? What followed from this? Gépek és művek felülmúlták az embert: tökéletesebbé lettek, s csakhamar ott tartottunk, hogy ha az ember tökéletes akart lenni, utánozni volt kénytelen a gépeket és a műveket, amik egykor az embert utánozták. Machines and works surpassed man: they became more perfect, and soon we had come to this, that if man wished to be perfect he was constrained to imitate the machines and the works, which had once imitated man. Jellemünk kialakulására legnagyobb hatással kultúránk volt, regények, drámák, művek. Upon the forming of our character the greatest influence was our culture, novels, dramas, works. Formáinkat a művészet írta elő. Our forms were prescribed to us by art. Egyszer, Budapesten járván, láttam egy cukrosboltot, amely magát "automatának" nevezte, az ember felül bedobott egy krajcárt, mire egy nyíláson cukor jött ki. Once, being in Budapest, I saw a confectioner's shop that called itself an "automat": one dropped a kreutzer in at the top, whereupon sweets came out at an opening. Ebben az automatában belül egy ember ült, az ő kezébe esett a pénz, és ő tolta ki a cukrot a nyíláson. Within this automat there sat a man; into his hand the money fell, and it was he who pushed the sweets out at the opening. Ez az ember öntudatlanul rájött, hogy az emberek jobban bíznak a gépekben, mint egymásban, s ravasz fondorlattal el akarta hitetni, hogy ő gép. This man had unwittingly discovered that men trust the machines more than they trust one another, and by a cunning artifice sought to make it believed that he was a machine. Odáig jutottak az emberek, hogy egy meztelen nőt ábrázoló festményért tízszer annyit adtak már, mint a nőért, aki a festőnek modellül szolgált; az embernek nem adták meg azt a tiszteletet, ami utánzott, rekonstruált másának kijárt. Men had come so far that for a painting representing a naked woman they gave ten times as much as for the woman who had served the painter as model; to the human being they did not render that respect which was due to its imitated, reconstructed copy. Emlékszem, milyen őszinte felháborodást keltett bennem, röviddel Faremidóba való utazásom előtt, mikor a barbár németek bombázni kezdték a reimsi székesegyházat, ugyanekkor csak futólag jegyeztem meg magamnak, hányan estek áldozatul ez ütközetnek. I remember what sincere indignation it aroused in me, shortly before my voyage to Faremido, when the barbarous Germans began to bombard the cathedral of Reims; while at the same time I only cursorily noted to myself how many had fallen victim to that engagement. De hiszen mindnyájan tudjuk azt is, mennyivel többet jelent, mennyivel nagyobb lelkesedést kelt az a hír, hogy ellenségünknek egy-két hajóját vagy öt-hat ágyúját elfogtuk, mint az, hogy öt-hatezer emberét sikerült elpusztítanunk, öt ágyú ötezer emberrel felér nekünk, s nekik is ugyanakkora veszteség. But indeed we all know too how much more it means, how much greater enthusiasm is aroused by the news that we have captured one or two of the enemy's ships or five or six of his guns, than that we have succeeded in destroying five or six thousand of his men; five guns are worth as much to us as five thousand men, and to them it is a loss of the same magnitude. Ha már akkor józanul gondolkodtam volna ezen, nem kellett volna annyit tanulnom saját káromon Faremidóban. Had I but then thought soberly upon this, I should not have had to learn so much to my own cost in Faremido. Megértettem volna, hogy az ember önmagánál mindig többre becsülte azt, amit alkotott, s minden alkotásában arra törekedett, hogy önmagát is megalkossa, újra és tökéletesebben, hogy aztán megszűnjön lenni, mint felesleges agyagminta, amibe az ércet öntötték. I should have understood that man has always esteemed the thing he created above himself, and in all his creation strove to create himself anew, again and more perfectly, that he might then cease to be, like the superfluous clay mold into which the metal has been poured. Meg kellett volna értenem ezt már akkor, mikor a mozgófényképet feltalálták s tapasztaltam, hogy mennyivel szívesebben jártak az emberek a mozgóképszínházba, ahol csak falra vetített képét látták ugyanannak a színésznek, akit ugyanazért a pénzért élő valóságában is láthattak volna az elavult színpadon. I ought to have understood this even then, when the moving picture was invented, and I observed how much more gladly men went to the moving-picture theater, where they saw but the image, cast upon a wall, of the very same actor whom, for the same money, they might have seen in living reality upon the antiquated stage. Valóban külön-külön, részekben és egészben, az ember önmagánál tökéletesebb lényt szeretett volna kezdettől fogva: erre kellett a mikroszkóp és a teleszkóp, a fénykép és a röntgen-sugár, az automobil és a repülőgép. Truly, severally, in parts and in whole, man had from the very beginning desired a being more perfect than himself: for this were needed the microscope and the telescope, the photograph and the X-ray, the automobile and the flying-machine. Mondom, ha mindezt józanul elgondolom s megértem: nagyobb tiszteletet és becsülést kelthettem volna forrón szeretett hazám iránt Faremidó lakosainak szemében. I say, had I thought all this out soberly and understood it, I might have aroused a greater respect and esteem for my fervently beloved country in the eyes of the inhabitants of Faremido. Belátták volna, hogy az a csodálat, ami valósággal elkábított, mikor az erdei út végén feltárult előttem ama ragyogó épület, hogy ez a csodálat már maga bizonyította; gyarló emberi mivoltomban mégis méltó voltam hozzá, hogy közöttük élhessek, s talán valamikor hasonlóvá legyek hozzájuk. They would have perceived that the wonder which fairly stupefied me when, at the end of the forest path, that resplendent edifice opened before me, that this wonder in itself already proved that, in my frail human condition, I was nonetheless worthy to live among them, and perhaps one day to become like them. De én, elfogultan és ostobán, sokáig ragaszkodtam ahhoz a feltevéshez, hogy ilyen művet csak emberi kéz hozhatott létre. But I, prejudiced and foolish, long clung to the supposition that such a work could have been brought forth only by a human hand. Ott álltam, s szédülve nézegettem szerteszét: ekkor a csarnok előtt álló gépek egyike megmozdult, s könnyedén szökellve közeledett felém. There I stood, and, giddy, looked about me on every side: whereupon one of the machines standing before the hall stirred, and, lightly bounding, drew near to me. Megismertem azt a gépet, amelyik engem idehozott, s a folyó túlsó partján magamra hagyott. I recognized the machine that had brought me hither and had left me alone upon the farther bank of the river. Ugyanazt a zenei ütemet hallatta, a többi gépek közül is megmozdult egynéhány és odajött. It sounded the same musical measure; and of the other machines too several stirred and came over. Körülálltak és valóságos hangverseny szólalt meg körülöttem, a gépek muzsikáltak. They stood about me, and a veritable concert sounded around me: the machines made music. Kezdtem megszeppenni, hogy sehol húsból és vérből való embert nem látok, egyben a természet is kezdte követelni jogait, éhséget éreztem és fáradtságot. I began to grow uneasy that nowhere did I see a man of flesh and blood; at the same time nature too began to demand her rights, and I felt hunger and weariness. Abban a reményben, hogy talán mégis meg tudom értetni magam, különböző nyelveken szólaltam meg, magamat irgalmukba és megértésükbe ajánlva. In the hope that I might after all make myself understood, I spoke in divers tongues, commending myself to their mercy and their understanding. De hogy mindig csak zenei hangok feleltek, ismét figyelni kezdtem s megkülönböztetve a hangok között néhány többször visszatérő ütemet, azokat ismételtem előttük. But as only musical tones ever answered, I began again to attend, and, distinguishing among the tones a few measures that recurred several times, I repeated these before them. Ilyenkor, mintegy meglepetve, csend lett, aztán egymás felé nyújtogatva fémkarjaikat, tanácskozni látszottak. At such times there fell, as if in surprise, a silence; then, stretching out their metal arms toward one another, they seemed to take counsel. Ijedten tekingetve körül, észrevettem, hogy nem mind egyformák: voltak köztük szárnyasok és szárny nélkül valók, volt négyszögletes és gömbölyű fejű, különböző színű fémekből; de testtartásra nézve hasonlítottak s abban is, hogy bonyolult és végtelenül finom, precíz szerkezet volt valamennyi. Looking about me in alarm, I perceived that they were not all alike: there were among them winged ones and ones without wings; there were square-headed and round-headed ones, of metals of divers colors; but in their bearing they resembled one another, and in this also, that every one of them was an intricate and infinitely fine, precise mechanism. Míg ezen tűnődtem, fémkar nyúlt ki felém, s a levegőbe emelt: hatalmas üveglencsét pillantottam meg, melyet fejem fölé tartott valami, az üveglencse mögött, csillogva és figyelmesen, mintha óriási szem ragyogott volna le rám. While I mused upon this, a metal arm reached out toward me and lifted me into the air: I espied a great glass lens, which something held above my head; behind the glass lens, glittering and attentive, it was as though a giant eye shone down upon me. A kar, amely felemelt, lassan mozgatta és csúsztatta fejemet, az a kényelmetlen érzésem volt, hogy megfigyelnek, mint a bogarász holmi különös férget a lupa alatt, The arm that had raised me moved and slid my head slowly to and fro; I had the uncomfortable feeling of being observed, as the beetle-collector observes some curious grub beneath his magnifying glass. Utána megint eleresztettek, és letettek a földre. Afterward they let me go again and set me down upon the ground. Majd az a szárnyas gép, amelyik idehozott, megfogta a kezemet és vezetni kezdett, ez meg olyan volt, mint mikor a kisbabát járni tanítja az apja: a gép lassan, vigyázva lépdelt mellettem; ahol göröngyösebb volt az út, emelgette a kerekeit, simább helyen lassan, óvatosan gurult. Then that winged machine which had brought me hither took me by the hand and began to lead me, and this was as when a father teaches his little child to walk: the machine paced slowly and warily beside me; where the way was rougher it lifted its wheels, and on smoother ground it rolled slowly and cautiously. Közben gyakran lefordította felém aranyló fémfejét, s a ragyogó szemekből kékes fény áradt le rám, majd énekelni kezdett, és most már határozottan éreztem, hogy ezekkel a hangokkal hozzám szól, és hogy ebben az országban így, zenei hangokkal beszélnek, zenei hangokból tevődnek össze a szavak. Meanwhile it often turned its golden metal head down toward me, and from its shining eyes a bluish light streamed down upon me; then it began to sing, and now I distinctly felt that with these tones it was speaking to me, and that in this country they speak thus, with musical tones, and that words are composed of musical tones. Megértvén ezt, igyekeztem vele is megértetni, hogy szeretném megtanulni ezt a nyelvet, a palota felé mutogatva jeleztem, hogy tudni óhajtom, hogy nevezik. Having understood this, I endeavored to make it understand in turn that I wished to learn this language; pointing toward the palace, I signified that I desired to know what it was called. Rögtön felfogta, mit akarok; néhány hangot ejtett: mi, fa, re, amit rögtön ismételtem. It grasped at once what I wanted; it uttered a few tones: mi, fa, re, which I at once repeated. Láthatóan megörült és most már ő maga kezdte mutogatni a tárgyakat, mindegyiknek megjelölve a nevét, én pedig ismételtem a hangokat. Visibly it rejoiced, and now itself began to point out the objects, marking the name of each, while I repeated the tones. Saját magára mutatott, és ezt énekelte: szo-la-szi. It pointed to itself and sang this: sol-la-si. Aztán egy széles mozdulattal az egész láthatárt jelezte, és így muzsikált: fa, re, mi, do, amit már akkor hallottam, mikor idehozott. Then with a broad gesture it indicated the whole horizon, and made music thus: fa, re, mi, do, which I had already heard when it brought me hither. Ekkor tudtam meg, hogy az ország neve: Faremidó. Thus I learned that the name of the country is: Faremido. (Kérem az olvasót, az eredeti szavakat mindig énekelve mondja ki, mert csak így van értelme.) (I beg the reader always to utter the original words in a singing voice, for only thus have they meaning.) Végre a fasorhoz értünk, ahol már az imént végigmentem volt, az emberformájú fák közé. At last we came to the avenue of trees where I had but a little before passed along, among the man-shaped trees. Egy ilyen fa mellett vezetőm megállt, gyengéden derékon fogott, és odaállított a fa mellé, majd kissé visszalépve, fémkarját feje fölé emelte; láttam, hogy vizsgál és összehasonlít bennünket. Beside one such tree my guide halted, gently took me by the waist and set me down beside the tree; then, stepping a little back, it raised its metal arm above its head; I saw that it was examining and comparing us. Megint elfogott az a kényelmetlen érzés: most úgy volt, mint mikor a botanikus összehasonlít két növényt, hogy a rokonságot megállapítsa. Again that uncomfortable feeling seized me: now it was as when the botanist compares two plants, to establish their kinship. --- Source texts: public domain (Frigyes Karinthy, d. 1938; Hungarian originals Utazás Faremidóba 1916 and Capillária 1921, MEK #00721 and #00715). English translations: © 2026 1732 Studios, LLC — original translations from the public-domain Hungarian, pending editorial review.