# Gulliver's Fifth & Sixth Voyages, Chapter Five Utazás Faremidóba / Capillária · Frigyes Karinthy · The Novel Source: https://1732studios.com/books/faremido/chapter-5. Data: https://1732studios.com/books/faremido/chapter-5.json. Audio: https://audio.1732studios.com/faremido/.m4a. Szerző megtanulja a szolaszik nyelvét. The Author learns the language of the solasis. - Egy kis kitérés a külső és belső szemléletről. A short digression concerning the outward and the inward view. - Az ismerettan. The theory of knowledge. - Beteg szolaszik. Sick solasis. - Néhány szó a "szférák zenéjé"-ről. A few words touching the "music of the spheres." Hosszadalmas volna időrendben részletezni annak a néhány hónapnak történetét, mely Faremidóba való érkezésem s ama nap közt eltelt, amikor elmondhattam, hogy törve és ügyetlenül bár, de már ki tudom magam fejezni a szolaszik nyelvén, s nagyjából megértettem azt, amit ők beszéltek. It would be tedious to detail in chronological order the history of those few months which elapsed between my arrival in Faremido and that day whereon I could say that, brokenly and clumsily though it were, I could yet express myself in the language of the solasis and understood in the main what they spoke. Különben lehet, hogy ez a tanulmány maga is hosszabb időt vett igénybe, mintsem akkor hittem: a rengeteg új benyomás oly lázas sietséggel torlódott értelmembe, hogy eszembe se jutott mérni az időt, melynek mérése ott különben is más törvények szerint történik. It may be, moreover, that this study itself took up a longer time than I then believed: the vast throng of new impressions crowded into my understanding with so feverish a haste that it never once occurred to me to measure the time, the measuring of which is there, in any case, conducted according to other laws. (Faremidóban kétszer-háromszor huszonnégy óráig tart egy nap.) (In Faremido a day lasts twice or thrice twenty-four hours.) Másrészt éppen ezek a benyomások annyira lefoglalták minden érdeklődésemet, hogy ami velem egyénileg történt ott- tartózkodásom ez első korszakában: csak futólag és homályosan fogtam fel, s így emlékeimben is inkább az a sok tanulság maradt meg, amit felszedtem, s elmosódott minden, ami testi életemre vonatkozott. On the other hand, these very impressions so engrossed my whole interest that whatever befell me in my own person during this first period of my sojourn there I apprehended only cursorily and dimly; and thus in my memory too it is rather the many lessons I gathered up that have remained, while everything touching my bodily life has faded away. Mintegy megérteni véltem, s tapasztaltam magamon is, hogy az értelem, mely hitünk szerint a dolgok megismerésére hivatott, e munkájának legmagasabb és legbehatóbb fokát akkor éri el, mikor teljesen megfeledkezik önmagáról, hogy összegyűjtse és rendberakja a külső világ jelenségeit. I seemed, as it were, to understand, and I experienced it in myself also, that the understanding, which by our belief is called to the knowledge of things, attains the highest and most penetrating degree of this its labor at that moment when it forgets itself utterly, that it may gather and set in order the phenomena of the outer world. Gazdámmal, Midoréval, sokat beszéltünk erről később: abból az alkalomból, hogy minden erőfeszítésemmel igyekeztem elmagyarázni neki, mit értünk mi az emberi agy szó alatt, ezt a fogalmat ugyanis képtelen volt megérteni, "lehetetlen lévén" - úgymond -, "hogy olyan műszer, mely az ön testéhez hasonló romlott és felbomlott anyagokból készült (így nevezte a húst és vért, e fogalmakra nem lévén szavuk), elvégezhesse az agy munkáját: megértését a dolgok összefüggésének". With my master, Midore, I spoke much of this afterward: upon the occasion when I strove with all my effort to explain to him what we understand by the words the human brain, for this notion he was incapable of grasping, "it being impossible" — so he said — "that an instrument fashioned of such corrupt and decomposed matter as your body" (so he named flesh and blood, having no words for these notions) "should perform the brain's labor: the comprehension of the connection of things." Midőn tévedését helyreigazítandó felvilágosítottam, hogy a mi gondolkodóink is tisztában vannak vele, hogy az emberi értelem célja a világ megértése, csak hitetlenkedve rázta a fejét, és megkérdezte, hogyan csinálják ezt a mi állítólagos gondolkodóink. When, to set his error right, I informed him that our thinkers too are well aware that the aim of the human understanding is the comprehension of the world, he did but shake his head incredulously, and asked how our so-called thinkers went about it. Örömmel és boldogan ragadtam meg az alkalmat, hogy a távol idegenben dicsőséget szerezzek emberi fajunk s főleg imádott hazám nagy filozófusainak. With joy and gladness I seized the occasion to win, in that far foreign land, glory for our human race and above all for the great philosophers of my adored country. Hamarjában négy vagy öt tudós gondolkodó művét említettem fel, s röviden vázoltam ezek tartalmát. On the instant I brought up the works of four or five learned thinkers, and briefly sketched the substance of them. Elmondtam, hogy milyen örvendetes fejlődésnek indul az ismerettan, mely az emberi agy törvényeivel foglalkozik, s megállapítja, milyen sorrendben s milyen alapon jön létre a gondolat. I told him what a gratifying development the theory of knowledge was entering upon, which concerns itself with the laws of the human brain and determines in what order and upon what ground thought comes to be. Beszéltem a nagy biológusokról, akik szerveink munkáját vizsgálják, s kutatják, milyen módon hatnak agyunkra a jelenségek. I spoke of the great biologists, who examine the working of our organs and inquire in what manner phenomena act upon our brain. Felemlítettem azokat, akik az emberi agy munkáját tisztára szervi működésnek állítják, s azokat, akik felteszik, hogy valami anyaggal meg nem mérhető erőnek tulajdonítandó a szellem működése. I made mention of those who declare the labor of the human brain to be purely an organic function, and of those who suppose that the operation of the spirit is to be ascribed to some force not to be measured by any matter. Idéztem néhány nagy logikus nézetét, akik matematikai alapon vezetik le az érzés és gondolat létrejöttét, s másokat, akik metafizikai szimbólumokban beszélnek. I cited the opinion of certain great logicians, who upon a mathematical basis derive the coming-to-be of feeling and of thought, and of others who speak in metaphysical symbols. Röviden vázoltam a filozófia mai állását, s diadalmasan jegyeztem meg a végén, hogy nagyon közel vagyunk ahhoz az időhöz, mikor tudni fogjuk, mit kell érteni szellemi működés alatt. I briefly sketched the present state of philosophy, and remarked triumphantly at the end that we are very near to that time when we shall know what is to be understood by mental operation. Midore udvariasan hallgatott végig, s aztán megjegyezte, hogy mindenre válaszoltam, csak arra nem, amit kérdezett. Midore heard me courteously to the end, and then remarked that I had answered everything, save only that which he had asked. Mert hiszen, a cél szempontjából egészen közönyös az az eszköz vagy műszer, amivel a célt elérjük. For, from the standpoint of the end, that tool or instrument by which we attain the end is wholly a matter of indifference. Mert ugyebár, aki egy műszert vizsgál, nem azért teszi ezt, hogy megtudja, mire való ez a műszer (ez a legelső, amit tudni kell, ez magától értetődik, hiszen ha nem tudom, mire való, nem is érdekel a műszer), hanem egyszerűen azért, hogy megállapítsa: van-e valami hibája, vagy hibátlan és használható, ezután pedig használni kezdi a műszert. For, is it not so, whoever examines an instrument does not do so in order to learn what the instrument is for (that is the very first thing one must know, and it goes without saying, since if I do not know what it is for, the instrument does not so much as interest me), but simply in order to determine whether it has any fault, or is faultless and serviceable; and thereupon he begins to use the instrument. Ő azt kérdezte, tudjuk-e mi használni agyunkat arra, amire való, én pedig hosszan és lelkesen azt feleltem, hogy mi ismerjük a műszert, és szét is tudjuk szedni. He had asked whether we know how to use our brain for that whereto it is fitted, and I had answered, at length and with ardor, that we know the instrument and can even take it to pieces. Szavaimból azt látja, hogy mi évszázadokon át egyebet se tettünk, mint egyre csak szétszedtük és újból összeraktuk értelmünket, és a legnagyobb gondolkodóknak azokat neveztem, akik azt a legalantasabb és legkisebb munkát végzik, amit náluk esztergályosok csinálnak. From my words he saw that for centuries together we had done nothing else but ceaselessly take our understanding to pieces and put it together again, and that I had named as the greatest thinkers those who perform that lowest and least labor which among them the turners do. Ő azt kérdezte, mire használjuk az eszünket, miről gondolkodunk, feleletemből pedig kiderült, hogy mi egyebet se teszünk, mint egyre feltesszük ezt a kérdést és azon törjük a fejünket, hogy min törjük a fejünket. He had asked to what use we put our wits, and upon what we think; but from my answer it appeared that we do nothing else but forever put this very question and rack our brains over that whereupon we rack our brains. Mert ha jól értette, ezt akarom mondani az ismerettanról szóló magyarázatommal. For, if he understood aright, this was what I meant to say by my explanation touching the theory of knowledge. Mindez rendben volna, mert hiszen hasonló betegség náluk is előfordul, s a szolaszi-gyárban erre külön reparáló műhelyt állítottak fel: megtörténik ugyanis, hogy a koponya tiszta és helyesen összeállított folyadéka, a szolaszi agyveleje (mint ahogy mi mondanók) elromlik. All this would be well enough, for a like malady occurs among them too, and in the solasi-works a separate repairing shop has been set up for it: for it comes to pass that the pure and rightly compounded fluid of the skull, the solasi's brain-matter (as we should say), goes bad. Láthattam, hogy a tiszta földön sok helyen található az a romlott és bomlófélben levő anyag, amit én szerves vegyületnek szoktam nevezni, ez a romlott, mérges anyag valahogyan belekerül a szolaszi fejébe, és megmérgezi a gondolkodás szervét. I could see that upon the clean earth there is in many places to be found that corrupt and half-decomposing matter which I am wont to call organic compound; this corrupt, poisonous matter somehow gets into the solasi's head and poisons the organ of thought. Ilyenkor sűrű, nyálkaszerű salak csapódik le a koponya aranyfalára, és megzavarja a szemlencse tisztaságát, a kívülről jövő sugarak nem hatolnak keresztül az agyon, hanem a sötét salakban megtörve, elváltoztatják a dolgok valódi képét, s hamis fogalmakat hoznak létre. At such times a thick, slime-like dross settles upon the golden wall of the skull and disturbs the clearness of the eye's lens; the rays coming from without do not pierce through the brain, but, refracted in the dark dross, alter the true image of things and bring forth false notions. Az ilyen beteg szolaszit onnan lehet megismerni, hogy a szeme befelé fordul; zavart és lázas szavaiból kiderül, hogy a saját agyát látja a világ helyett, amit látni kellene, s úgy beszél agyáról, erről az egyszerű és jelentéktelen műszerről, mely csak használata révén ér valamit, mintha az volna maga a világ. Such a sick solasi may be known by this, that his eye turns inward; from his confused and feverish words it appears that he sees his own brain in the stead of the world, which he ought to see, and speaks of his brain, that simple and insignificant instrument, which is worth something only through its use, as though it were the world itself. Mindenféle badar és nevetséges kijelentést tesz, azt mondja például, hogy az égen zöld pettyek vannak és hogy az élet egy folyadék; azon vitatkozik, hogy a tér, az tulajdonképpen idő, és hogy az anyagban benne van az erő, de az erőben nincs anyag; fontos és eldöntendő kérdésnek állítja, hogy én akarom-e, amit akarok, vagy a természet akarja, hogy lehet-e akarni szabadon, vagy lehet-e akarni, hogy akarjon az ember; hogy tudom-e, amit gondolok, vagy gondolom-e, amit tudok, hogy a tudatot én hoztam-e a világra, vagy a tudat hozott engem s már megvolt, mikor én nem voltam; hogy van-e anyag nélkül erő és elképzelhető-e egy felsőbb anyagnélküli intelligencia; hogy képekben gondolkodunk-e, vagy gondolatunkban képzelődünk stb. He makes all manner of absurd and ridiculous declarations; he says, for instance, that there are green spots in the sky and that life is a fluid; he contends that space is properly time, and that within matter there is force, but within force there is no matter; he sets up as an important question to be decided whether I will what I will, or whether nature wills it; whether one can will freely, or whether one can will that a man should will; whether I know what I think, or think what I know; whether I brought consciousness into the world, or consciousness brought me and was already there when I was not; whether there be force without matter, and whether a higher, matterless intelligence be conceivable; whether we think in images, or in our thought we imagine, and so forth. Érdekes, hogy ennél a betegségnél a hangszálak is elromlanak, a tiszta és kellemes rezgőhangok helyett kellemetlen, súrlódó zörejek törnek elő a szolaszi torkából, olyan hangok, amik különben nagyon hasonlítanak ahhoz, amit beszédnek szoktam nevezni, s ami olyan kínosan karcolja a fülkagylót. It is curious that in this malady the vocal cords too go bad; in the place of the pure and pleasant vibrating tones, unpleasant, grating noises break forth from the solasi's throat, sounds which, for the rest, greatly resemble that which I am wont to call speech, and which so painfully scrapes the shell of the ear. Ő, Midore, egyszer tanulmányozott egy ilyen beteg szolaszit, s föl is jegyzett egy ilyen artikulátlan zörejt, rájött, hogy ha ólmot és zsírkövet bizonyos módon dörzsöl az ember, akkor ad ilyen hangot. He, Midore, had once studied such a sick solasi, and had even set down one such inarticulate noise; he had discovered that if one rubs lead and soapstone together in a certain manner, it gives just such a sound. E szavaknál Midore utánozni próbálta ezt a beteges zörejt, és legnagyobb meglepetésemre, eléggé érthetően, két, előttem ismerős szót ejtett ki, ezeket: "történelmi materializmus". At these words Midore essayed to imitate this diseased noise, and, to my very great astonishment, uttered, tolerably distinctly, two words familiar to me, these: "historical materialism." Ezután Midore elmondta még, hogy ennek a betegségnek okát már régen ismerik, és nagyon könnyen lehet segíteni rajta - a szolaszi-gyárban kiöntik a beteg egyén agyát, és bizonyos reagensekkel keverve keresztülszűrik egy bizonyos vegyületen. After this Midore told me further that the cause of this malady had long been known, and that it might very easily be remedied — in the solasi-works they pour out the sick individual's brain and, mixing it with certain reagents, filter it through a certain compound. Ez alkalommal a bomlott anyagok kiválnak, és a szem visszakapja eredeti tisztaságát: - ha nagyon fertőzött már a folyadék, akkor egyszerűen kiöntik, és frisset alkalmaznak. On this occasion the decomposed matters separate out, and the eye regains its original clearness; and if the fluid be already very much infected, then they simply pour it out and apply a fresh one. - Mindezt - fejezte be Midore - csak azért mondtam el, hogy bizonyítsam, mennyire megértettem azt, amit ön előadott; hasonló elmezavarok előfordulhatnak, s elő is fordulnak. "All this," Midore concluded, "I have related only in order to prove how well I have understood that which you set forth; the like derangements of mind may occur, and do indeed occur. Csak az lepett meg, hogy ön az emberiség legnagyobb gondolkodóinak éppen ezeket a beteg elméket nevezte meg, melyek önmagukba zavarodtak. Only this surprised me, that you named as the greatest thinkers of mankind precisely these sick minds, which have become confounded within themselves. Hiszen megengedem, hogy az emberi agy, melyet ismeretlen gépész gyárt és szállít, mégpedig tökéletlen, kezdetleges állapotban, úgyhogy (ha jól értettem) hosszú évekig kell várnia, míg legalább annyira fejlődik, hogy használni lehessen: éppen e csodálatos tulajdonsága folytán szükségképpen keresztülmegy olyan fejlődési korszakokon, amikor maga is tökéletlen lévén még, az is tökéletlen, amit kigondol és produkál. For I grant that the human brain, which some unknown mechanic manufactures and delivers, and that in an imperfect, rudimentary state, so that (if I understood aright) one must wait long years until it develops at the least so far as to become usable: precisely by virtue of this marvelous property it must needs pass through such periods of development in which, being itself as yet imperfect, that too is imperfect which it thinks out and produces. Ez esetben, ha feltesszük, hogy igazat mondott ön, mikor azt állította, hogy önök is a külső világ megértésére törekszenek: az emberi agyat holmi nyers üvegnek kell tekintenem, amiből nagyítóüveget akarnak csinálni. In this case, if we suppose that you spoke the truth when you asserted that you too strive after the comprehension of the outer world, I must regard the human brain as a kind of raw glass, out of which one would fashion a magnifying-glass. Ahhoz, hogy ezt elérjük, addig kell szűrni és tisztítani az üveg folyékony anyagát, míg tökéletesen átlátszó lesz, hogy rajta keresztül megláthassuk a megnagyítandó tárgyat. To attain this, one must filter and purify the liquid substance of the glass until it becomes perfectly transparent, that through it we may behold the object to be magnified. Önök azonban nem ezt teszik, hanem éppen ellenkezőleg, mindenféle átlátszatlan, nyers dolgot raknak a folyadékba, ilyeneket, mint öntudat, önismeret, én-fogalom, hogy sötétebb és tömörebb legyen, attól való félelmükben, hogy a teljesen átlátszó agy keresztülbocsátván a sugarakat, önmaga eltűnik, mert nem látható, mint az üveg. You, however, do not do this, but on the very contrary put all manner of opaque, raw things into the fluid, such things as self-consciousness, self-knowledge, the notion of the I, that it may be darker and denser, out of your fear that the wholly transparent brain, letting the rays pass through, would itself vanish, being no more to be seen than the glass. Holott e félelem egészen alaptalan, mert hiszen a nagyítóüveg jelenlétét és tökéletességét éppen abból ismerem fel, hogy tisztán és világosan láthatóvá teszi nekem a külvilágot. Whereas this fear is wholly groundless, for I recognize the presence and the perfection of a magnifying-glass by this very thing, that it renders the outer world clearly and distinctly visible to me." Még mielőtt ezekről szó lett volna, egy alkalommal megkérdezte tőlem Midore, honnan van az, hogy én, mint szerves, földi ember, meg tudtam tanulni az ő nyelvüket. Even before there had been any talk of these things, Midore on one occasion asked me how it came about that I, as an organic, earthly man, had been able to learn their language. Elmondtam neki, hogy a zenét mi is ismerjük, de arról nem is álmodtunk soha, hogy zenei hangokkal konkrét gondolatokat is ki lehessen fejezni. I told him that we too are acquainted with music, but that we had never so much as dreamed that concrete thoughts might likewise be expressed by musical tones. Arra a kérdésre, hogy mire használjuk mi a zenét, elmondtam, hogy mi érzéseinket fejezzük ki zenével, és hosszasan beszéltem arról a különbségről, ami nálunk az érzést és a gondolatot elválasztja egymástól. To the question, to what use we put music, I answered that we express our feelings with music, and I spoke at length of that distinction which, among us, separates feeling from thought. Csodálkozott ezen, mert náluk érzés és gondolat egy lévén, nem értette, hogy lehet az, hogy mi a kifejezett érzésen keresztül nem vesszük észre a gondolatot is, ami ezt az érzést létrehozta és viszont. He marveled at this; for, with them feeling and thought being one, he did not understand how it could be that we, through the feeling expressed, do not perceive also the thought which had brought that feeling into being, and the reverse. Elmondtam, hogy mi is összeolvasztjuk néha ezt a két dolgot, gondolatainkat érzéssel mondva el, s beszéltem dalokról, amelyek úgy jönnek létre, hogy a beszélt szöveget zenei kísérettel, melódiával párosítjuk. I told him that we too sometimes fuse these two things together, uttering our thoughts with feeling, and I spoke of songs, which come to be by our wedding the spoken text to a musical accompaniment, to a melody. Ezen nagyon csodálkozott, hogy lehetne - úgymond - a zene világos és mindent tökéletesen kifejező szavait úgy tenni érthetővé, hogy artikulátlan zörejekkel kísérem, hiszen ez csak zavarja a megértést. At this he marveled greatly: how, said he, could one render the clear words of music, which express all things perfectly, the more intelligible by accompanying them with inarticulate noises, since this does but disturb the understanding? Megjegyeztem, hogy voltak nálunk is, akik a zenét önmagában is kifejező közléseszköznek hitték, mire Midorénak az a gondolata támadt, hogy ezek talán megsejtettek valamit az ő létezésükről, vagy talán valahogy fülükbe jutott néhány szó, amit Faremidóban kiejtett valaki. I remarked that there had been among us too some who held music to be, of itself, an expressive means of communication; whereupon the thought struck Midore that these had perhaps had some inkling of their existence, or that perhaps a few words which someone had uttered in Faremido had somehow come to their ears. Azon voltam, hogy ellentmondjak e képtelen feltevésnek, de hirtelen eszembe jutott a sokszor kigúnyolt és sokszor megcáfolt "szférák zenéje", amiről a középkor néhány rajongó csillagásza beszélt és elhallgattam. I was upon the point of gainsaying this absurd supposition, when there came suddenly into my mind the oft-derided and oft-refuted "music of the spheres," whereof certain rapturous astronomers of the Middle Ages had spoken, and I held my peace. --- Source texts: public domain (Frigyes Karinthy, d. 1938; Hungarian originals Utazás Faremidóba 1916 and Capillária 1921, MEK #00721 and #00715). English translations: © 2026 1732 Studios, LLC — original translations from the public-domain Hungarian, pending editorial review.