# Gulliver's Fifth & Sixth Voyages, Chapter Seven Utazás Faremidóba / Capillária · Frigyes Karinthy · The Novel Source: https://1732studios.com/books/faremido/chapter-7. Data: https://1732studios.com/books/faremido/chapter-7.json. Audio: https://audio.1732studios.com/faremido/.m4a. A Földgolyó mint szolaszi. The globe of the Earth a solasi. - A beteg világ. The sick world. - Midore aggódik a Föld életéért. Midore is anxious for the life of the Earth. - A tudat és az ösztön, kétfejű torzszülött. Consciousness and instinct, a two-headed monster. Az a fölény és biztonság, amivel Midore, szavaimra válaszolva, az Emberiség történetéről beszélt, csak az első szavaknál lepett meg. The superiority and assurance with which Midore, in answer to my words, spoke of the history of Mankind, surprised me only at the first words. Csakhamar rá kellett jönnöm, hogy ezt a történetet ők külső megjelenéseiből éppen oly jól ismerik, mint magam, sőt, úgy látszik, még nálam is jobban. I was soon obliged to perceive that they know this history, from its outward manifestations, just as well as I myself, nay, it appeared, even better than I. Röviden szeretném összefoglalni azt a káprázatos megismerést, amit közlései kinyilatkoztattak bámuló elmémnek. I would fain summarize briefly the dazzling knowledge which his communications revealed to my wondering mind. Már említettem, hogy a szolaszik olyan nagyítószerkezetekkel rendelkeznek, amelyeknek segítségével néhány tízezer esztendeje a legaprólékosabb részletekig oly módon vizsgálják bolygómnak, a Földnek életét, mint ahogy mi mikroszkópjainkkal a vízcseppet vizsgáljuk. I have already mentioned that the solasis possess magnifying-engines of such a kind that, with their aid, they have these several tens of thousands of years examined the life of my planet, the Earth, down to the minutest particulars, in the same manner as we examine a drop of water with our microscopes. Midore szavaiból most aztán ámulva tudtam meg, hogy a földbolygót ők egyszerűen egy primitív és elcsökevényesedett, visszafejlődött, beteg szolaszinak tekintik, magukhoz hasonló, szervetlenül élő lénynek, akiből ugyanolyan szolaszik lettek volna, mint ők, de akit mintegy hatvanezer évvel ezelőtt doszifera nevű betegség támadott meg, a doszire nevű élősdiek, akiket én embernek és állatnak nevezek, s aminőek elvétve, szórványosan náluk is akadnak. From Midore's words I now learned, to my astonishment, that they simply regard the planet Earth as a primitive and stunted, degenerated, sick solasi, a being living inorganically, after their own likeness, out of whom there would have come solasis of the very same sort as themselves, but who, some sixty thousand years ago, was attacked by a disease called dosifera: the parasites called dosire, whom I name man and beast, and of which sort there occur, here and there, sporadically, among them too. De a szegény Föld nevű szolaszit úgy ellepték, hogy egészen elnyomorodott, és gyógyulása hosszabb időkig tarthat még. But the poor solasi called Earth they so overspread that it grew altogether crippled, and its recovery may yet take a longer time. Ő, Midore, aki ebben az összeállításban már hetvenezer éve él Faremidóban, elejétől fogva figyelemmel kísérte az egész folyamatot, látta, hogy keletkezett a betegség, s hogyan fejlődött idáig. He, Midore, who in this assemblage has now lived seventy thousand years in Faremido, had followed the whole process attentively from the very beginning, had seen how the disease arose and how it developed to its present state. Mivel látja, hogy engem az eset érdekel, s szavaimból azt veszi ki, hogy valami halvány fogalmam is van a történtekről, szívesen elmondja nekem tapasztalatait, mert az, hogy magam is egyszerű doszire voltam, nem zárja ki, hogy a dolgokat bizonyos fokig megérthessem, hiszen sikerült már az első hónapokban bizonyos szervetlen anyagokat elhelyezni agyamban, amik azt máris nagymértékben meggyógyították. Since he sees that the matter interests me, and gathers from my words that I have even some faint notion of what has passed, he will gladly recount to me his observations; for the fact that I was myself a mere dosire does not preclude my understanding these things to a certain degree, inasmuch as they had already succeeded, in the first months, in placing certain inorganic substances in my brain, which had already in great measure cured it. Ez különben kísérleti kérdés, amit majd később megértek. This, moreover, is an experimental question, which I shall understand later. Azután elmondta Midore, hogy a Föld nevű szolaszit tényleg mintegy hatvanezer éve vizsgálja ő maga, mert ez a kérdés érdekelte, és sejtette, hogy ott valami baj van. Then Midore told me that he had indeed for some sixty thousand years been examining the solasi called Earth, because this question interested him, and he suspected that something was amiss there. A Föld szervei: hegyek, tüzek, vizek egy ideig szépen fejlődtek. The organs of the Earth — mountains, fires, waters — developed finely for a time. Egy időben aztán sajnálkozva vette észre, hogy nagy mennyiségű, egészen apró doszire támadt egyik hajlásában. At one period he then perceived, with regret, that a great quantity of quite tiny dosire had broken out in one of its folds. (Mikor kérdezősködtem, pontosan meghatározta Midore ezt a helyet, s én a Gangesz és Eufrát vidékét ismertem meg szavaiból.) (When I made inquiry, Midore determined this place precisely, and I recognized from his words the region of the Ganges and the Euphrates.) Valószínűleg kevés hő- és villamosság volt azon a helyen. There was probably little heat and electricity in that place. (Mert tudnom kell, hogy a hő és villamosság, fény és hang ugyanaz a szolaszinak, ami nekünk a vér.) (For I must know that heat and electricity, light and sound are the same to the solasi as blood is to us.) A betegség rohamosan terjedt és lassanként ellepte azt az egész területet, amit én Ázsiának, ő a Föld hasának nevez. The disease spread apace and by degrees overspread that whole region which I call Asia and he the belly of the Earth. Abban az időben a Föld nevű szolaszi még elég egészséges volt ahhoz, hogy hangokban érintkezhetett vele: panaszkodott is betegsége miatt, és ő, Midore, azt a tanácsot adta neki, hogy a beteg helyre bocsásson egy kis meleget, mert csakhamar felismerték mind a ketten, hogy a doszire igen nyomorult és tehetetlen élősdi, akit néhány foknyi hőemelkedés, alig nyolcvan-száz fok, megöl, elpusztít. At that time the solasi called Earth was still healthy enough that he could commune with it in sounds: it complained, indeed, of its disease, and he, Midore, gave it the counsel to let a little warmth into the sick place, for the two of them soon recognized that the dosire is a very wretched and helpless parasite, which a rise of a few degrees of heat, a bare eighty or a hundred degrees, kills and destroys. De a Föld elhanyagolta a dolgot s az általam Életnek nevezett betegség egyre terjedt. But the Earth neglected the matter, and the disease which I call Life spread ever further. Érdekes, hogy egyszer ő, Midore, akart rajta segíteni, s egy e célra szolgáló szerkezetből sugarakat bocsátott a Föld testére, hogy meggyógyítsa, a sugarak forró vizet váltottak ki a beteg testből, s ebben a vízben milliószámra pusztultak a doszirék, a baktériumok. It is curious that once he, Midore, wished to help it, and from an engine serving this purpose he let rays play upon the body of the Earth, to cure it; the rays drew forth hot water from the sick body, and in this water the dosire, the bacteria, perished by the million. Már-már úgy volt, hogy sikerül egészen kipusztítani őket, s a szegény szolaszi-társ meggyógyul. It was very nearly come to this, that he should succeed in extirpating them altogether, and the poor fellow-solasi recover. Abban az időben igen komolyan foglalkozott ezzel a kérdéssel, s bizonyos üvegek segítségével figyelte a doszirék természetét és viselkedését s életfeltételeiket: mert csak így lehetett szó arról, hogy végleg kipusztítsa az egész betegségokozó fajtát. At that time he occupied himself very seriously with this question, and by the aid of certain glasses observed the nature and behavior and conditions of life of the dosire; for only thus could there be any question of his utterly extirpating the whole disease-causing species. Mikor a forró víz bugyogni kezdett, a doszirék rémülten menekültek, futkostak a Föld felszínén; ebben az időben lehettek fejlődésüknek azon a fokán, amit én Ősembernek vagy Ősmajomnak, szóval Ösztönlénynek neveztem. When the hot water began to seethe, the dosire fled in terror and ran hither and thither over the surface of the Earth; at this time they may have been at that stage of their development which I have called the Primeval Man or the Primeval Ape, in a word, the Creature of Instinct. Nos, ezek az ősemberek - mondta gúnyosan Midore - nagyon furcsán viselkedtek a forró víz hatása alatt: amelyik nem pusztult el rögtön, elfutott a mezőkre - jól emlékszik még rájuk - s ott jajongva és rémülten gomolyogtak. Now these primeval men — said Midore mockingly — behaved very strangely under the working of the hot water: such as did not perish at once fled to the fields — he remembers them well — and there swarmed about, wailing and terrified. Még tisztán áll előtte az egész kép, úgy, ahogy a mikroszkópon keresztül megfigyelte: a doszirék kavargó, levegő után kapkodó csomójából kivált egy erősen fejlett példány, oldalt futott, aztán hirtelen felkapta csápjait vagy karjait, és felfelé mutogatott, arrafelé, ahonnan ő, Midore, a pusztító sugarakat bocsátotta feléjük, s ahonnan a mikroszkópon át lenézett rájuk. The whole picture stands still clearly before him, just as he observed it through the microscope: from the whirling knot of dosire, snatching after air, there detached itself one strongly developed specimen, which ran to one side, then of a sudden threw up its feelers or arms and pointed upward, toward that quarter whence he, Midore, had let loose the destroying rays upon them, and whence, through the microscope, he looked down upon them. Igen, egyenesen a szemébe mutatott neki, Midorénak, s erre a többi is odafordult, majd lerogytak a Földön s felfelé emelgetett karokkal, térdepelve kiáltoztak feléje valamit. Yes, it pointed straight into his eye, Midore's; and thereupon the rest also turned that way, then sank down upon the Earth and, with arms lifted upward, kneeling, cried out something toward him. Ekkor kitört alattuk a forró víz, és ők mind elpusztultak. At that moment the hot water burst forth beneath them, and they all perished. Azóta gyakran figyelte meg a dosziréknak ezt a sajátságát, hogy néha, pusztulásuk előtt néhány perccel, hirtelen felfelé fordítják arcukat, arrafelé, ahol a szolaszik laknak, mintha onnan várnának segítséget, ahonnan e pusztulás ered. Since then he has often observed this peculiarity of the dosire: that sometimes, a few minutes before their destruction, they suddenly turn their faces upward, toward the quarter where the solasis dwell, as though they awaited help from that very place whence this destruction proceeds. Midore aztán megjegyezte, hogy a gyógykezelésnek ezt a módját idővel abbahagyta. Midore then remarked that in time he abandoned this mode of treatment. Rájött ugyanis, hogy nincsen rá semmi szükség: a doszire, ismétli, beteg betegség lévén, mely önmagát pusztítja annak a szervnek segítségével, ami rendesen az állat felső részében, fejében székel, s amit én ösztönnek neveztem. For he came to perceive that there was no need of it whatsoever: the dosire, he repeats, being a sick disease, which destroys itself by the aid of that organ which commonly resides in the upper part of the animal, in its head, and which I have called instinct. Legjobb tehát, ha bevárjuk, míg a betegség önmagától lefolyik: bevárjuk, míg a doszirék elborítják az egész Földet, s testi értelemben, teljesen kifejlődnek; ekkor, tapasztalás szerint, az ösztön szerve úgyis elvégzi a többit: a doszirék megtámadják egymást, egymásban önmagukat, s megindul a pusztulás, kezdődik a betegség halála. It is best, therefore, to await the disease running its course of itself: to await the dosire overspreading the whole Earth and, in the bodily sense, fully developing; whereupon, as experience shows, the organ of instinct performs the rest in any case: the dosire fall upon one another, upon themselves within one another, and destruction sets in, the death of the disease begins. Kiderült, hogy a doszirék életüket úgy akarják fenntartani, hogy egymást megeszik, százféle alakban; ebből nyilvánvaló, hogy az egész dolog nem tarthat soká, valamint el kell pusztulnia minden szerkezetnek, mely az életéhez szükséges anyagot nem kívülről, egy nem hozzá hasonló világból veszi s alakítja át céljainak, hanem belülről, önmagában emészti fel, újra és újra. It came to light that the dosire seek to maintain their life by devouring one another, in a hundred forms; from which it is plain that the whole business cannot last long, even as every engine must perish which takes the substance needful to its life not from without, from a world unlike itself, and transforms it to its purposes, but consumes it from within, in itself, again and again. Csónakot, ugye, nem lehet belülről előremozgatni, csak ha kívül, evezők segítségével, megkapaszkodom a vízben, az élet csónaka is megáll, ha nincs hozzá evező, ami a valódi létbe ereszti gyökerét. A boat, is it not, cannot be moved forward from within, but only if from without, by the aid of oars, I take hold upon the water; the boat of life, too, comes to a stand if it has no oar to sink its root into true being. Más szóval: Midore aggodalma, hogy az élősdi doszirék a szegény Földet pusztítják el, eszik meg s így diadalmaskodnak rajta, túlzottnak bizonyult: a doszirék éppen csak arra használták a Földet, hogy kibújjanak belőle, s aztán, hála az ösztön szervének, egymásnak estek. In other words: Midore's apprehension, that the parasitic dosire would destroy the poor Earth, would devour it and so triumph over it, proved exaggerated: the dosire used the Earth only to creep forth out of it, and then, thanks to the organ of instinct, fell upon one another. Így hát egészen nyugodt volt szenvedő szolaszi-társának, a Földnek sorsában; előre tudta, hogy a doszirék, bárhogy ellepik is testét egy ideig, bizonyosan elpusztulnak a végén, s a Föld meggyógyul. Thus he was quite easy in his mind concerning the fate of his suffering fellow-solasi, the Earth; he knew beforehand that the dosire, however they might overspread its body for a time, would assuredly perish in the end, and the Earth recover. Igaz - ezt be kell vallania -, hogy volt egy idő, amikor komolyan megrémült, s azt hitte, a betegség komoly és végzetes fordulatot vesz: abban az időben lehetett ez, mikor az én szavaim szerint az általam embernek nevezett doszire agyában hirtelen új szerv indult fejlődésnek, az a szerv, amit én a tudat szervének neveztem. True — this he must confess — there was a time when he was seriously alarmed, and believed that the disease was taking a grave and fatal turn: this may have been at that time when, according to my own words, in the brain of the dosire I call man there suddenly began to develop a new organ, that organ which I have called the organ of consciousness. Ez a szerv valóban veszélyes lehetett volna a Földre, mert segítségével az ember nevű doszire rájött, hogy az életbenmaradás módja nem az, hogy az élet önmagát pusztítsa, hanem az, hogy az élethez szükséges anyagot, minden képességével, erejével és akaratával, a szervetlen Földből dolgozza fel, s belőle tökéletest alkosson. This organ might indeed have been dangerous to the Earth, for by its aid the dosire called man discovered that the way to remain alive is not for life to destroy itself, but to work up the substance needful to life, with all its faculty, its strength, and its will, out of the inorganic Earth, and to fashion of it something perfect. Ez a szerv az agyban indult fejlődésnek, az ösztön szervén belül: félni lehetett, hogy teljesen kifejlődik, elnyomja és fölöslegessé téve, végleg kiszorítja az ösztön szervét, annak helyébe lép, megismeri a lét lényegét s megértvén a szerves test tökéletlenségét, romlandóságát, a szolaszi szervetlen, maradandó, pusztulásnak ki nem tett anyagával, arannyal és ásványokkal pótolja azt, s végre legyőzi a halált, más szóval megszűnik betegség, azaz mulandó jelenség lenni. This organ began to develop in the brain, within the organ of instinct: it was to be feared that it would fully develop, would suppress the organ of instinct and, rendering it superfluous, would crowd it out for good, would step into its place, would come to know the essence of being and, understanding the imperfection and corruptibility of the organic body, would replace it with the inorganic, abiding substance of the solasi, unexposed to destruction, with gold and minerals, and at last would conquer death; in other words, would cease to be a disease, that is, a transient phenomenon. Ettől komolyan tartani kellett: a tudat segítségével megindult ez a munka, fúrni, faragni kezdték a Földet: annak vérét, hőt és villamosságot használni kezdték, s a doszire egyre erősödött. Of this one had seriously to beware: by the aid of consciousness this work set in; they began to bore and hew the Earth; they began to use its blood, its heat and electricity, and the dosire grew ever stronger. Lám, a kemény anyagból már szárnyakat is tudott csinálni magának végül, úgyhogy veszedelmesen kezdett hasonlítani, apró kis féreg, ami volt, a halhatatlan szolaszikhoz. Behold, out of the hard substance it was able at last even to make itself wings, so that, tiny worm that it was, it began dangerously to resemble the immortal solasis. "Mondom, - tette hozzá Midore - egy ideig komolyan aggódtam, hogy a tudat segítségével diadalmaskodik anyagon és halálon, de egyszer aztán tüzetes vizsgálat alá vettem a doszire piciny testét, felbontottam csipeszek segítségével, s nagyítón megvizsgáltam a veszedelmes kis agyvelőt; s ekkor megnyugodtam. "I tell you," added Midore, "for a time I was seriously anxious that by the aid of consciousness it would triumph over matter and death; but then one day I subjected the tiny body of the dosire to a searching examination, dissected it by the aid of tweezers, and under the magnifier examined the dangerous little brain; and thereupon I was set at ease. Az a feltevésem, hogy a tudat szerve kipusztította az ösztönét, hamisnak bizonyult. My supposition, that the organ of consciousness had extirpated that of instinct, proved false. A piciny lény tökéletlen agyában gyógyíthatatlan szervi hiba van: gyógyíthatatlan szervi betegség. In the imperfect brain of the tiny creature there is an incurable organic defect: an incurable organic disease. Ez a fajta nem élhet meg, el kell pusztulnia, halálos, szervi betegségben szenved, mely előbb-utóbb véget vet az egész fajtának. This species cannot live, it must perish; it suffers from a mortal, organic disease which sooner or later will make an end of the whole species. Tudja, mi történt? Do you know what has happened? A tudat szerve, mely az ösztönből sarjadt, s melynek szerepe az lett volna, hogy kifejlődve, az ösztön helyét foglalja el: ez a szerv, valami ostoba véletlen révén, kicsúszott az ösztönből, az agy elülső részében külön kezdett növekedni, s vele szemben, az agy hátsó tekéjében, zavartalanul és nyugodtan tovább fejlődött az ösztön is. The organ of consciousness, which sprang from instinct, and whose part it should have been, developing, to take the place of instinct: this organ, by some stupid chance, slipped out of the instinct, began to grow apart in the forward part of the brain, and over against it, in the hinder globe of the brain, instinct too developed on, undisturbed and untroubled. Tudja, mi ez? Do you know what this is? Az orvosok úgy hívják: méhen kívüli terhesség, amitől az anya is elpusztul, meg a gyerek is. The physicians call it: an extra-uterine pregnancy, of which both the mother and the child perish. Két szerv, homlokegyenest ellenkező célnak szolgálatában, az egyik az életet keresi, a másik a halált. Two organs, in the service of ends diametrically opposed, the one seeking life, the other death. E hiba révén kétfejű torzszülött minden ember, el kell pusztulnia, mihelyt a két félteke, az ösztöné és a tudaté, egy bizonyos fejlődési fokon összeszorul, s megfojtja egymást, mint a közös barázdába került két mag. By this defect every man is a two-headed monster, and must perish so soon as the two hemispheres, that of instinct and that of consciousness, at a certain stage of development are pressed together and strangle each other, like two seeds fallen into the same furrow. Két kéz, az egyik épít, a másik rombol; az egyik megkapaszkodik, hogy ne ragadja el a vihar, a másik eltépi a horgony kötelét; az egyik befedi a testét, hogy meg ne fagyjon, a másik föltakarja!" Two hands, the one builds, the other pulls down; the one takes hold, that the storm may not sweep it away, the other tears asunder the cable of the anchor; the one covers its body, that it may not freeze, the other uncovers it!" Midore e szavaknál különös, ovális alakú tárgyat tett elém, üveg alatt zöldeslila fény villant fel. At these words Midore set before me a strange, oval-shaped object; under glass a greenish-violet light flashed up. A fényen keresztül először csak valami felhős derengést láttam, aztán egy tág, mély mezőt pillantottam meg, végtelen távolságban, de tisztán és világosan. Through the light I saw at first only a kind of cloudy glimmering, then I espied a broad, deep field, at an infinite distance, yet clear and distinct. Percek teltek el, míg megismerhettem: a Balti-tenger volt, ahonnan hidroplánon indultam el egy éve. Minutes passed before I could make it out: it was the Baltic Sea, whence I had set out by hydroplane a year before. Angol és német hajókat láttam, ütközet folyt. I saw English and German ships; a battle was in progress. A magasból a tenger fenekéig láthattam: éppen egy nagy hajónk süllyedt el, torpedótól találva, lassan tűnt el a zöld szőnyeg mögött, és ringatózva, csendben szállott alá, mint valami nehéz buborék, aztán eltűnt a csillogó fövenyen. From on high I could see down to the very bottom of the sea: at that very moment a great ship of ours was going down, struck by a torpedo; slowly it vanished behind the green carpet, and, rocking, in silence, sank down like some heavy bubble, then disappeared upon the glittering sand. --- Source texts: public domain (Frigyes Karinthy, d. 1938; Hungarian originals Utazás Faremidóba 1916 and Capillária 1921, MEK #00721 and #00715). English translations: © 2026 1732 Studios, LLC — original translations from the public-domain Hungarian, pending editorial review.